Bővebben – Családállítás

A világban alapvetően rend van. Talán kevesen gondolnák, hogy a szeretetnek is van rendje, és ez a rend egyensúlyra törekszik. Minden áron. Ez az egyensúly ingatag. Ha felbillen, különféle testi és lelki tünetekkel jelez számunkra, hogy eltértünk az eredeti szándékunktól. A tünetek felbukkanása a mi életünkben akár „hetedíziglen” a családunk történetében jelen lévő egyensúlytalanságokat jelezhet. Ezek felismerése és az egyensúly – azaz a szeretet rendjének – helyreállítása történik a családállításon. Felemelő és egyszerre megrendítő élmény.

Bevezetés

Sokan úgy érzik, erejük teljében vannak, amikor jól mennek a dolgaik, amikor egészségesek, illetve ha vannak szeretteik, akikre számíthatnak, és akik számítanak rájuk; amikor van munkájuk, és amikor általánosságban véve békében vannak magukkal és a világgal.

Kérdés, vajon hányan mondhatják el magukról, hogy jól mennek a dolgaik? Illetve akik ezt most nem állíthatják magukról teljes mértékben, minek/kinek tulajdonítják a kialakult helyzetet?

Végeztem egy „közvélemény kutatást” a barátaim körében. Azt kérdeztem tőlük, mit jelent nekik „erőforrásosnak” lenni, mi ad nekik erőt általában és a hétköznapokban. A válaszok közt megjelent az elvégzendő feladat (munka) kihívása, a természet, szerelem, a tenni akarás szeretteikért és végül, de nem utolsósorban, a család.

nagycsaladA CSALÁD, ahol – sokan nem tudják, vagy nem tudatosul bennük – minden információ, emlék tárolódik. Ahol minden történésnek nyoma, lenyomata van. Ahol élő és holt egy nagycsalád tagjaként kapcsolódik. Ahol legintenzívebben működik az odatartozás.

Az odatartozásról, és más, bennünket érintő és a mindennapjainkra is hatást gyakorló rendről a családállítással való megismerkedésem során szereztem én is tudomást.

A családi rendszerünkben lévő rend és szeretet az egyik feltétele annak, hogy az életünk boldog, mi pedig erőforrásosak legyünk.

A mező által (mely lehet egy misztikusan felfogott nagy gyűjtő tégelye a családi rendszerekben tárolódott információknak, eseményeknek) megnyilvánul egy magasabb rendező elv. Magasabb, mint az egyéni érdek, magasabb – bölcsebb -, mint a személyes lelkiismeret. A szellemi síkon tőlünk már távol lévő, valaha élt szeretteink „közbenjárásával” új lehetőséget kapunk visszaállítani az ősi rendet.

Bert Hellinger így ír erről:

„Vannak, akik úgy gondolják, hogy ők maguk keresik a lelkük igazságát. Pedig a nagy lélek gondolkodik és keresgél rajtuk keresztül. Ő is, akárcsak a természet, nagyon sok tévedést megengedhet magának, hiszen a rossz játékosokat könnyedén másokra cserélheti, újra és újra.  Annak azonban, aki nem akadályozza őt a gondolkodásban, engedélyez néha egy kis játékteret, és akárcsak a folyó az úszót, aki hagyja magát sodródni az árral, a jó játékost is új partokra viszi, miközben a játékos felhasználhatja az ő erejét is.”

Rálépni a visszavezető útra – avagy a családállítás értelme

Hellinger Intézeti tanulmányaim előtt nem volt ennyire világos számomra, hogy mindannyian a szeretethez vezető utat keressük egész életünkben. Minden örömünk, minden szenvedésünk erre vezethető vissza. E nélkül elesettek, erőtlenek vagyunk.

Tudat alatt mind gyógyulni vágyunk a szívünkben.

A szeretet ellen sokszor önhibánkon kívül vétünk, egyfajta „kényszerítő” erőként éljük meg cselekvéseink mozgatórugóit. Ezek a „kényszerítő” erők sokszor családi rendszerünk gyógyulási törekvései. A család nagy „klánja” nekünk küldi az esélyt, bennünk bízik, hogy az egyensúlyt visszaállítjuk. Ha elég bátrak vagyunk a felszín mögé nézni, leásni a valódi hajtóerőkig, váratlan élményben lehet részünk. Azonban az állítások során feltáruló valóság elsőre nem biztos, hogy kellemes élmény. Megrendítő lehet annak látványa és átérzése, milyen sorsokat választottak elődeink, hogyan döntöttek egy-egy helyzetben és milyen áldozatot hoztak szeretteikért. A családállítás képes arra, hogy rendezze a felborult erőviszonyokat, békét és nem utolsó sorban szeretetet hozzon a tágabb értelemben vett családba.

A családállítás számomra azért hatékony módszer, mert az erőforrásainkat a szeretet köré csoportosítja. A szeretethez el- vagy visszavezetve leszünk képesek a legigazabban, leginkább kiteljesedve élni. A szeretettel találkozva békét kötünk a világgal, és magunkkal. Talán pontosan ebben a sorrendben.

Mint egyetlen módszer sem, a családállítás sem mindenható. Számos eset van, amikor nem ez az egyetlen út a megoldás és az erőforrásaink felé. Hellinger hangsúlyozza pl. a betegségek gyógyítása esetén, hogy nem elég a lélek oldása, a testnek is szüksége van támogatásra, amit például épp egy orvos fog tudni megadni a betegnek.

Mégis számos gyakorlati tapasztalat mutatja, hogy a családállítás nagyon hatékony tud lenni, ha életünk folyásával nem vagyunk elégedettek, ha erőtlenek vagyunk, ha egy-egy tünet sürgetően figyelmeztet, hogy bele kell nézni a mélyebb igazság kútjába. Ráadásul „Gyökerek nélkül nem lehet repülni”, ahogy egy könyv címe is mondja, tehát békét kell kötnöm családom tagjaival ahhoz, hogy a saját életemet éljem, és boldog legyek benne.

Családállításokat látva és élve úgy tapasztalom, hogy mindig a következő lépés tesz minket erőforrásossá. Az első lépés után jöhet a második és így tovább, fokozatosan lefejtve a hagymahéjakat, egészen a hagyma belsejéig, ahol az adott probléma lényege van.

A szeretet rendjei, mint utak az erőforrásainkhoz

  1. Az odatartozás joga
  2. Az adok-kapok egyensúlya
  3. Sorrend, avagy a hely rendje

 

Az odatartozás joga

kliogMindenkinek, aki a családhoz tartozik, joga van az odatartozásra, akár élő, akár meghalt, és függetlenül attól is, mit követett el, illetve mások hogyan vélekednek róla. Legtöbbször ez a szabály sérül. Eredményeként lehetséges, hogy az elkövetkező valamely családtag egyfajta kompenzálásként bevállal egy nehéz sorsot, betegséget, stb.

Ez a szabály sérül akkor is, ha valaki sorsát elhallgatják. Pl. ha egy családtag elhagyta a családját, de az ott maradók azt mondják, meghalt. Ez is a kirekesztés egy formája. A rend akkor áll helyre, ha ki-ki megkapja az őt megillető helyet és tiszteletet.

Az adok-kapok egyensúlya

merleg

Az adás-kapás kiegyenlítettsége a másik fontos rendező elv. Felnőttek esetén egyenrangúan működik, azonban szülő és gyerek viszonyában a szülő ad, a gyerek elfogad. Sérülhet az adás-kapás egyensúlya, ha pl. aki kap, nem tudja elfogadni azt, ami hozzá érkezik. Sérülhet akkor is, ha az egyik – másik fél túlságosan eltérő mértékben ad illetve kap.

Pozitív adás esetén, amikor pozitív dolgot adunk a másiknak, akkor működik a szeretet rendje, ha az, aki elfogadja, kicsivel több jót viszonoz. Ez újra arra ösztönzi a korábban adót, hogy ő is viszonozza ezt a jót, mégpedig újra egy kicsivel több jóval. Ez mozgásban tartja a szeretetet.

Amikor valami negatív, fájdalmas dolgot adunk a másiknak, azt is viszonozni szükséges! Csakhogy itt szerencsés, ha egy kicsivel kevesebb rosszat adunk vissza, mert ez egyszerre elégíti ki az adok-kapok szabályát és a szeretet áramlását. Meglepő, hogy ha valaki rendre többet kap, ő fog a kapcsolatból kihátrálni, mert valahol mélyen a lelkében megszólal egy hang, hogy ezt ő nem érdemli meg. Tanulságos példa erre Hellinger esetei közül egy férfié, aki feleségül vett egy fogyatékkal élő nőt, és a feleség évek múlva bejelentette, hogy elhagyja a férfit. Többek meglepetésére Hellinger azt kérdezte a nőtől, hogy megköszönte-e valaha a férjének azt a kedvességet és áldozatot, amivel anno ezzel a sorssal együtt őt választotta. Mindketten döbbenten hallgatták a kérdést. A nő halkan válaszolta: „nem”. Ezzel szembesülve új esélyt kaptak, hogy tovább éljenek együtt, de már egy tudatosabb, rendezettebb formában.

Ugyancsak az adok-kapok témánál fontos megemlíteni, hogy az aki, aki kap, el kell, hogy fogadja, amit kapott, olyan áron, ahogy kapta, és meg is kell tisztelnie azt, akitől kapta. Tökéletes példa erre az életünk, amit szüleinktől kapunk. Csak az tudja önmagát becsülni, aki elfogadja és tiszteli a szüleit. Párkapcsolat, munkatársi-, baráti kapcsolat esetén ugyanígy értelmezhető és alkalmazható ez a szabály.

Ha valaki nem kapja meg a neki járó tiszteletet, a lelkiismeret, mint rendező elv benyújtja a számlát. Addig-meddig „ügyeskedik”, míg elterel a kibillent egyensúly helyreállításához. Ha ismerjük ezt, elébe tudunk menni, és akkor nem az orrunknál fogva ráncigál minket lelkiismeretünk.

Sorrend, avagy a hely rendje

novekvoLétezik egy rangsor a családban, ami ha jól működik, megadja nekünk a „helyünkön vagyunk” érzését. Ilyen rangsor a testvérek közti kapcsolatban az idősebb testvér – fiatalabb testvér-, a szülő-gyermek kapcsolatban a szülő – gyermek sorrend. A szűk családban az első hely az apáé. Megfigyelések szerint egészséges párkapcsolatban a férfié. Ez alól létezik kivétel, de hosszú távon nem hoz jót, ha a helyek felcserélődnek, még akkor sem, ha látszólag békésnek, kielégítőnek tűnik is a kapcsolat.

Az a gyerek, aki egyenrangúságra törekszik valamelyik szülőjével, elveszti az igazi helyét. Ezt a törekvést nem üdvözli a lelkiismeret, és tesz róla, hogy későbbi életében a gyerek megtapasztalhassa merész törekvésének árát. Ha például a gyerek tudja, hogy apja megcsalta az anyját, ráadásul sok családi viszályt keltett alkoholizmusával, az anya pártján állva könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy nem tud megállapodni egyetlen nő mellett sem, és bánatát az alkoholba folytja. Veszélyes gyerekként gyűlölni az egyik vagy mindkét szülőt. A lelkiismeret gyakran úgy rendezi a dolgot, hogy a gyerek felnőttként olyanná válik, mint a szülő(k), aki(ke)t gyűlöl.

Számtalan állítás során jutunk el e három rendnek a sérüléséhez. Pedig olyan végtelen egyszerűnek tűnik! Az elménk könnyen belátja a három elv igazát, azonban a gyakorlat, vagyis az élet azt mutatja, ellenük a legkönnyebb véteni. A lélek ezek mentén sérül legkönnyebben és áhítja legmélyebben a gyógyulást.

A családállítás szereplői

A kliens – állítást kérő

A terapeuta

A képviselők

A mező

 

A kliens, azaz aki a témát hozza, és azzal kapcsolatban állítást kér. Fontos, hogy az állítás elkezdése előtt döntsön a lelkében, hogy kész a változásra, kész ránézni arra, ami valóban van. E nélkül nem működik az állítás. Legalább ilyen fontos, hogy passzív szemlélő „üzemmód” helyett aktív részese legyen a saját állításának. Nem is feltétlen fizikailag, hanem lelkileg kövesse a fejleményeket. Ebből már érződik is, hogy komoly lelki munka zajlik a családállítás során! Kell egy jó adag bátorság, hogy szembe nézzen a történeteivel! Tudd, hogy én magam mélységesen tisztelem ezt a bátorságot! Óriási lépés a változás felé. Az elengedettség a következő jó kliensi „tulajdonság”. Ezalatt azt értem, hogy engedi, hogy ami megjelenik, koncepciók, és előítéletek nélkül hasson rá.  Másképp: nem találja ki előre, mi a megoldás. Végül (de nem utolsó sorban), kell, hogy türelmes legyen az eredményt illetően. Előre nem látható, mennyi időre van szükség ahhoz, hogy a lélekben elindult rendeződés a fizikai életben is megmutatkozzon. Van, hogy másnap, van, hogy hónapok, akár fél év múlva jelentkezik a hatás. És az is lehetséges, hogy nem ért teljesen célba az első állítás. Hiszen a probléma gyökeréig hatolás időigényes lehet. Nem elegendő ránézni a tünetre, el kell jutni ahhoz a pontig, ahol a sérülés keletkezett. Ott kell kigyomlálni a szeretetlenség okát.

A terapeuta, képzett segítő, aki az állítást vezeti. Azaz én. Számos feladatom van az állítás során, ennek egy része kulisszatitok, amit itt most nem árulok el, de van, amiről fontos beszélni. Például, hogy biztonságban vagy, mert az én legfőbb dolgom rád hangolódni, és előítéletek, általánosítás, állásfoglalás és más téves irányok nélkül engedni, hogy olyan mélységekbe juss el, ahova csak elvezet az állítás. Figyelemmel követem az eseményeket, de mindvégig csak a tényekre figyelek. Tartom a kereteket. Visszavezetlek arra a békés szigetre, ahol kellő távolságból tudsz újra ránézni a témádra.

A képviselők. Csoporttagok, akik anélkül, hogy ismernék az illetőt, megjelenítik a kliens történetének fontos szereplőit. Legfontosabb feladatuk, hogy fejben kiüresedjenek, és csak a testi érzeteikre figyeljenek. Tehát kéretik kikapcsolni előítéleteket, feltételezéseket, gondolatokat. A többi a terapeuta és a mező dolga. Az állítás mindenkire hat, a képviselőként jelen levők is nagyon sokat meríthetnek a képviseletből! Általánosságban elmondható, hogy a képviseleti tapasztalatok fejlesztik az érzelmi intelligenciát és az intuíció képességét

A mező, az a „misztikus” mégis valóságos közeg, ahol az igazság megmutatkozik, és ahol támogatással a szeretet újra utat találhat magának. Morfogenetikus mezőnek is nevezik, ahol minden valaha volt információ, esemény, érzés tárolódik. A mező, mint egy információs háló, az összetartozó lények között láthatatlanul van jele. A mező segíti az állítás folyamatát. Sértetlenségének vannak feltételei, melyet a terapeuta hivatott őrizni, végig az állítás során. A mező létezését és működését a modern fizika több jeles képviselője is bizonyította, de tapasztalták már viselkedés biológusok és társadalomkutatók is. Pl. Rupert Sheldrake biológus.

Mikor időszerű a családállítás és mikor nem?

A teljesség igénye nélkül néhány lehetséges súgó jel:

  1. A) Aktuális az állítás, amennyiben:

Már nagyon szeretnél változást az adott témádban. Ez a „nem mehet így tovább” érzés.

Már több helyen, más módszerekkel is próbálkoztál megoldást találni, eredménytelenül.

Egyszerűen nem érted, miért történnek úgy a dolgok, ahogy.

Indokolatlan vagy szokatlan cselekvések vagy késztetések bukkantak fel az életedben.

Nem tudsz szakítani egy rossz szokásoddal.

Hosszan tartó és/vagy furcsa betegség gyötör, amiben a hagyományos gyógymódok nem hoztak javulást.

Képtelen vagy rendezni viszonyodat egy családtaggal, ismerőssel.

Amikor úgy érzed, nem a saját életedet éled.

Amikor úgy érezd, mindig keresel valamit, de nem tudod, mit.

Amikor nem tudsz megbocsátani valakinek.

Amikor a családban nehéz sorsok ismétlődnek.

  1. B) Nem vállalom az állítást, ha:

Elhunyt hozzátartozóval való kapcsolat a téma, és a halál óta nem telt el 2 hónap.

Személyiségzavarral vagy egyéb más pszichiátriai betegséggel kezelnek.

Én magam túlságosan érintettnek érzem magam a témában, és megítélésem szerint nem tudnék ettől elvonatkoztatni az állítás vezetése során. (Ebben az esetben ajánlok magam helyett más, remek szakembert!)

Tanácsaim családállításra készülőknek

Nyugodt körülmények közt hangolódj a témádra, fogalmazd meg magadnak, miben szeretnél változást!

Ha több témád van, kérd bölcs énedtől, hogy lelki szemeid előtt az jelenjen meg erősen, ami most a leginkább szolgálja fejlődésedet!

Érkezz időben az állításra, hogy a figyelmed a rohanás helyett a lelked történésein maradhasson!

Hozz minden olyan dolgot, amire a nap során szükséged lehet: enni- és innivaló.

Gyere kényelmes, lehetőleg réteges öltözetben, zoknival vagy benti papuccsal, hogy kényelmes mozgásod biztosítva legyen!

Szükséges és kérlek is, hogy legyél ott a nap elejétől a végéig, függetlenül attól, hogy a te állításod mikor következik! A szeretetteljes, lelkiismeretes munkának ez az egyik alappillére. Mindenkinek szüksége van mindenkire egész nap, és leginkább éppen azokra, akik aznap megjelentek!

Bármi kérdésed van a nagy nap előtt, keress bátran!

Fontos még…

Állítás során terapeutaként, kliensként és képviselőként is egyik legfőbb „ellenségünk” az egónk, amennyiben hajthatatlanul jobban akarja tudni a dolgokat, mint a lélek. Ezért nincs más dolgunk, mint megköszönni felbukkanását és elengedni őt.

Utómunka

Ahhoz, hogy az állítás hatása elvezessen a lélek megnyugvásához, ahhoz, hogy oldódjon, illetve megszűnjön a hozott probléma, a következőkre van szükség:

ora21 nap „szó-böjt”, ami alatt senkinek (tényleg senkinek:) nem beszélünk az állításról, különben szét – csacsogjuk az erejét. A kép, ami kialakul, le kell, hogy süllyedjen a lélekbe. Ott aztán szép lassan rendeződhetnek a dolgok.

 

Megélni és viselni a böjt alatti időszak változásait. Hellinger mondja: A felismeréshez vezető utat nem lehet lerövidíteni, sem megkönnyíteni! Tehát mindenkinek magának kell megküzdeni a gyógyulásáért. Ez egy aktív dolog.

Amennyiben pár hónap, fél év elteltével sem történik megnyugtató változás az adott témában, érdemes tovább kutatni, beljebb menni, a hagymahéjakat tovább fejteni a legbelsőkig, a megbékélés, a rendeződés felé.

Multiplikátor-hatás – avagy a tóba dobott kavics esete

vizcseppAmennyiben sikerült a családállítással beljebb kerülni a mélyebb igazságok felé, és a kliens is kész volt beengedni, ami feltárult, a hatás nem csak az ő életére hoz gyógyírt, hanem a vele kapcsolatban állók életére is hatással lesz. Ez a hatás néha azonnali, már a kliens hazatérésekor jelentkezik, anélkül, hogy tudatos lenne rá a másik. Szerencsére tudatosság nélkül is jótékony hatású, alapja lehet a későbbi előre lépésnek a teljes feloldás felé.

Olyan ez, mint a tóba dobott kavics, mely koncentrikus körökkel elér távolabbi régiókat is, mint ahova becsapódott.