Kiváló szokásnak tartom számadást végezni az elmúlt 12 hónapról, az örömök újra élésén és tanulságok levonásán keresztül. A tudatos évzárás olyan, mint egy dobbantó a következő évre. Viszonyítási pont. A jót megtartva, a kihívásokból tanulva.
Milyen volt számodra az idei év? Milyen címet adnál a 2022-es évednek? Pillantsunk vissza kicsit erre a 12 hónapra!
Augusztusi blog bejegyzésemben írtam arról, hogy a mostani emberpróbáló időkben milyen fontos önmagunkra támaszkodni. Igen ám, de mi van akkor, ha az igazi önmagunk épp nem egy stabil és harmonikus, hanem egy fájó, egy sérült verziónk?
A természet tálcán kínálja számunkra szimbólumait. Csodásan használhatjuk őket életünk napi rutinjaként. A kedvencem a Naphoz kapcsolódik.
Örök dilemma, hogy mi szerint haladjunk az életünkben, kire, mire hallgassunk, mielőtt döntünk. Van ugye a józan ész. Sokan esküsznek rá. Mérlegelni, megfontolni a felmerülő szempontokat, és lehetőleg okos, bölcs döntést hozni. Biztos vagyok benne, hogy ismered ezt az utat. A másik út a szív útja. Egy sugallat által vezetve követjük ilyenkor a belső hangunkat, ami meglehet, ismeretlen vizekre visz. Kevesen élnek e súgás szerint. Hisz halk suttogásról van szó, amihez finom érzékelésre van szükség.
Emberpróbáló időket élünk. Alig jöttünk ki a Covid már nem is tudjuk, hányadik hullámából, Ukrajnában háború dúl, itthon pedig egekbe szöktek az árak. Ebből egy is elég, hogy felborítsa a lelki békénket. Te mit látsz magad körül? Mivel még rövid ideig tart a nyár, többen a pihenés mögé rejtik, és látszólag nem látják lappangó félelmüket, a kérdést: „Mi lesz most? Hogyan fogunk élni?”
Fura cím, ugye? Mindjárt elmondom, mit is akarok ezzel mondani. A barátság életünk egyik legnagyobb ajándéka. Az én életemben mindenképp így van ez. A vér szerinti rokonaim után a barátaim az én választott családom, tükrözve a legjobb önmagamat, színesítve a hétköznapi világomat. Mi van akkor, ha épp viharba kerültünk életünk nagy tengerén? Hogyan tudnak segíteni ezek a hozzánk oly közel álló emberek? És hogyan nem?
Előző blog bejegyzésemben az volt a téma, ki mire ér rá. Olvasd el itt, ha eddig elkerülte volna a figyelmed. Ehhez kapcsolódik a mostani témám is, amikor valaki utólag visszanézve látja, hogy milyen kár volt időt, energiát pazarolni olyan munkára, ami nem lelkesíti, ami nincs összhangban a legmélyebb vágyaival. Lehet ezt vajon előre is tudni, mi lesz felesleges kör?
Olyan sok dolgunk van. Tengernyi teendő. Egyik a másik után. Vajon végig rohanjuk az életünket, vagy sikerül JELEN lenni, és élni, ami van. Ami számít.
Blog Kövess itt is asszertivkommunikacio sajatutadon sajatutadon marianna-varga Iratkozz fel hírlevelemre!