Sokan úgy nőttünk fel, hogy magunkat elismerni nem szép dolog, az „bűzlik”. Ezzel egy jó messzi pályára állítanak minket gyerekkorunk jóakarói önmagunk elfogadásától és szeretetétől. És jó sok év, mire ezt helyre tudjuk állítani. De megéri.
Nekem is jutott ebből a „magadat dicsérni büdös” csomagból, most mégis egy sikerélményemet szeretném megosztani veled, példaként arra, milyen jó érzés beváltani egy magunknak tett fontos ígéretünket.
Réges-rég
Majd 20 éve tudom, hogy imádok írni. Mégis hosszú évek után jutottam el egyáltalán is a gondolathoz, hogy írjak. Végtelen számú kifogást találtam magamnak, amiért NEM írtam. Vagyis írtam, hisz nem tudtam nem írni, de csak úgy magamnak. Naplót, gondolatokat. Igazából írtam én bármit, csak írhassak.
Szakadék
Voltak a „nagy” írók, akiknek a könyveit láthatjuk a könyvesboltokban, és voltam én. És kettőnk közt mélységes szakadék. Azért a vágy haloványan pislákolt bennem, hogy írni szeretnék. Eleinte még nem mertem azt mondani magamnak, hogy könyvet. Így blogot kezdtem szerkeszteni 2015-ben. Csak megjegyzem, ez is évekkel később volt, mint a felismerés, hogy imádok írni…
A vágyak természete
Valamit tudnod kell a vágyakról. Ha az igazán a szívedből fakad, azokat nem fogod tudni elfelejteni. Utat találnak hozzád. Ez a te szerencséd. Az enyém is ez volt. Teltek-múltak az évek, és én még mindig mások könyvét olvastam, és még mindig nagyon messze voltam a sajátomtól, de a hang bennem időről-időre duruzsolt ilyen-olyan fondorlatos módon. Nem hagyott békén.
A véletlenek
A „véletlenek” is a kezemre játszottak. Egy barát, aki „véletlenül” beleolvasott egy írásomba, amit egy szerelmi csalódás után írtam, és azt mondta, nekem írnom kellene. Egy másik barát, akinek mikor szó szerint elsírtam a félelmem, miszerint hogy jövök én a nagy írók könyvei mellé a sajátommal, akkor jelentőségteljesen rám nézett, és azt mondta, hogy a világ várja Varga Marianna könyvét. Ezzel akkor még csak azt érte el, hogy elkezdtem zokogni.
Jött egy film is, ami betette a kaput. A Napsütötte Toscana című filmet sokan szertik, de talán rajtam kívül senki nem pont az első pár percért, amikor is egy fiatalember a saját könyvbemutatóján köszöni meg a mentorának, aki nem hagyta, hogy lebeszélje magát a „rossz” ötleteiről. Újra és újra megnéztem ezt a pár percet, és arról álmodtam, hogy egyszer majd az én könyvbemutatómra jönnek el az emberek.
Kihívás
Majd még később azzal csináltam kihívást magamnak ebben a témában, hogy azért is beszélni fogok róla számomra fontos embereknek. És az első ilyen merész alkalommal a téma kapcsán és a lelkesedésemet hallva az illető azt mondta, ez zseniális ötlet, és ő szívesen olvasná az erről szóló művemet. Huh, újabb lendület. És akkor már az a tét is benne volt, hogy nagyon ciki lenne, ha nem írnám meg ezt a könyvet, hiszen beszéltem róla. Kvázi megígértem. Neki és ezzel magamnak is.
Az események felgyorsulása
Ugyanez az illető nem sokkal később azzal a hírrel hívott fel, hogy látott egy plakátot, amin egy könyvíró szemináriumot hirdettek. Két hét múlva már ott ültem, és a sorsom megpecsételődött. Alig egy év múlva megszülettek a könyveim. Mert ugyan egy könyv tervével indultam, három lett belőle. Hármas ikrek. Összetartoznak. Ugyanannak a témának a kifejtései három aspektusból.
Leírhatatlan öröm volt alkotni, és hónapok múlva kézbe venni őket a nyomdában! Látni a nevemet a borítón. Átlépni az írók oldalára! Ha kíváncsi vagy rájuk, nézd meg őket.
2022.03.26-án volt a könyvbemutatóm. Legalább olyan jó érzés volt, mint a filmben, amiről meséltem. Sosem fogom elfelejteni. Beváltottam a magamnak tett ígéretemet. Teljesült egy hatalmas álmom.
A te történeted
Ez az írás neked szól. Biztos vagyok benne, hogy van igazi vágy a szívedben, amit szeretnél megvalósítani. Mindegy, hogy mi az. Ne várj vele 10 évet. Egyet se várj. Hogy félsz? Hogy vannak kétségeid? Teljesen rendben van. Vele jár. Tedd a hátizsákodba őket, és indulj el. Ha szükséges van segítségre, szólj. Tudom, hogy érzed most magad. És tudok segíteni is, hogy komolyan vedd a vágyaidat. Csak kérned kell.
Szeretettel,
Marianna
