Ha elkötelezett híve vagy a pozitív gondolkodásnak, akkor egy olyan periódusban, amikor kicsúszni látszanak a dolgok a kezedből, nem lesz könnyű dolgod. Miért mondom ezt?
A „pozitív” gondolkodók szerint, amikor rossz passzban vagy, hipp-hopp túl is kell lendülj rajta. Épp az ilyen rapid továbblépések azonban lehetetlenné teszik, hogy megértsd, mi végre kerültél a feneketlen kút mélyére. És ha nem érted, mi mit mozgat, egy következő szituációban, ugyanaz be fogja kapcsolni, mint az elsőt, vagyis minden megismétlődik: te újra szétesel. Ám egy kicsit még rosszabb állapotba kerülsz tőle… Beindul egy lefelé vivő spirál. A nagy „pozitív” ezo izében. Vicces.
A pozitív szemlélet lényege nem ez. Aki valóban pozitív gondolkodású, megtanulja elismeri, hogy helyzet van. Emellett rögtön bekapcsol az a szent meggyőződése, hogy ott lesz valahol a megoldás is. Ami elérhető számára. Szemben azzal, hogy örülnie kéne minden helyzetnek, és elfogadni azt.
Ideje van a…
Ideje van a vetésnek és ideje az aratásnak.. ez a mondás jut eszembe arról, amit megosztok most veled. Szóval igazán dicséretes, ha valaki mindenben a jót látja, de légy most egy percre totál őszinte magadhoz: tényleg képes vagy 0-24 órában működtetni ezt a mindig pozitív hozzáállást?
Képtelenség.
Szerintem komoly bajban is lennénk, ha így lenne.
A szétesőben lévő állapotaink nélkül robotként tennénk a dolgunkat, visszacsatolás és irányba állító momentumok nélkül.
Mire gondolok?
Elmesélek egy friss, saját példát.
Saját történetem
Napok óta éreztem azt, hogy nem haladok a dolgaimmal. Megvan a listám minden napra, és abban a mostani fő fókusz, a tanulás, de valahogy nem jutottam egyről a kettőre benne. Sőt, ahogy újra és újra nekifogtam, egyre több dolgot nem értettem, amitől csak nőtt bennem a feszültség.
Az elején még nem is vettem róla tudomást, elég kicsi volt a baj ahhoz, hogy simán túllépjek rajta. Mint amikor sétálsz az úton, és eléd kerül egy kis kavics. Mit csinálsz vele? Hát egy alig észrevehető mozdulattal átléped. Így voltam vele én is. Csakhogy az újabb próbálkozásaim sem hoztak jobb eredményt, és én még mindig egy helyben toporogtam. Közben a kavicsok száma észrevétlenül nőtt.
Új dolgot tanulok éppen. Idegen pálya számomra, ami szokatlanul és néha kényelmetlenül mozgatja az agytekervényeimet. De becsületesen lépegetek benne. Egy ponton viszont már akkora kupac lett a félre nem rúgott kavicsokból, hogy képtelenség volt átlépni őket. A frusztrációmból tehetetlen düh lett.
Ez egy kritikus pont, később még visszatérek rá, miért.
Ilyenkor azért már szoktam kapcsolni. Veszem a jelet, hogy kibillentem abból a Marianna állapotból, ahol szeretek lenni.
Két dologban biztos voltam. Az egyik, hogy ezen a ponton alkalmatlan vagyok bármi értelmeset létrehozni. Egy kis időre félre kell tennem mindent, ami szellemi funkciót igényel tőlem. Ha kertes házban élnék, akkor tipikusan ez lenne az ültetős, gyomlálós pauza. Lehet, hogy már csak ezért is ragyogna a kertem. 🙂
Ennek hiányában saját bevált taktikám ilyen helyzetekre a séta lett. Ami duplán hasznos: egyrészt kikapcsol, másrészt mivel többnyire a természetben sétálok, a széles horizont segít kitágítani a mentális horizontomat is. Receptre írnám fel ezt mindenkinek hasonló helyzetben. A másik, amit bizton tudtam, hogy kívül is kell megoldást keresnem. Írtam a mentoromnak, hogy na, ha valamikor, akkor most kell egy kis segítség.
És láss csodát. Már azzal, ahogy kezdtem kirakni magamból, miben torpantam meg, jött a megkönnyebbülés. Ez még fokozódott, amikor 5 perc múlva megérkezett a válasz az összes feltett kérdésemre! Zseniális, gondoltam. Mi a fenéért vártam vele ennyit? Az egész végén már jót nevettem magamon.
Megszívlelendő
Ne kövesd el az én hibámat:
Ha ellenállsz, tovább tetézed a helyzetet. Teljesen rendben van, ha néha kiakadsz. Minden káosz egy beavatás: általa magasabb szintre léphetünk. Jobb kapcsolatba önmagunkkal.
Egy zavaros állapotnak három oka is lehet:
- Nem vagy – az én esetemet alapul véve – tanulós állapotban. Ilyenkor jobb, ha nem erőlteted. Inkább vegyél elő más teendőt a listádról, és térj vissza tanulni akkor, amikor befogadó vagy rá.
- Nem értesz valamit és ez lehorgonyozza a figyelmedet. Nem bírsz tovább lépni, pedig szeretnél.
- Egyáltalán nem motivál, amit csinálnod kellene – itt érdemes őszintén megkérdezni magadtól, nem hagyhatnád-e az egészet a francba, mert túl sok energiát visz el ahhoz képest, amit meg könnyű szerrel megtanulnál.
3 tanács a szétesett állapot kezelésére
A fenti okokból príma tanulságok szűrhetők le. Az alábbi felsorolás egyfajta sorrend is. Egymás után bejárva lesz a leghatékonyabb.
- Fogadd el, hogy ez most épp nem a legösszeszedettebb állapotod. Van ilyen. Ha most a szétesettséged akar üzenni, azzal nem fogsz segíteni magadnak, ha fittyet hánysz rá.
- Kapcsolj ki, csinálj rövid ideig valami mást.
- Halogatás nélkül keresd meg, akitől segítséget kérhetsz, ha egyedül nem megy. Rémesen mélyre lehet kerülni, ha magadban töprengsz, jársz körbe-körbe…
Sokat tanultam ebből a helyzetből. Ahogyan túllendültem ezen a holtponton, a napom folytatása is csodás fordulatot vett. Nem tervezett, kellemes meglepetések értek. Hosszú, eredményes és felemelő napot zártam.
Óriási jelentősége van, milyen hangulatban vagy éppen. Jókat teremteni csakis jó állapotban lehet. Ha ez nem adott, lényegi dolgokba ne kezdj bele.
Ideje van a …
Ha te akarod irányítani az életed, kulcsfontosságú megtanulnod kezelni az ehhez hasonló szétesett állapotaidat is. Amennyiben alapvetően szereted magad, ez menni fog. Mert igényed lesz rá. Mivel a jót sokkal komfortosabb élni, és mivel már tudni fogod, hogyan kerülj saját magad jobb verziójába, kevesebbel nem fogod beérni.
Izgalmas felismeréseket és visszabillenéseket kívánok!
Szeretettel,
Marianna
