Milyen iránytűt kövess, hogy jó irányba tarts?

Bejegyzés megosztása

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: email

Örök dilemma, hogy mi szerint haladjunk az életünkben, kire, mire hallgassunk, mielőtt döntünk.

Van ugye a józan ész. Sokan esküsznek rá. Mérlegelni, megfontolni a felmerülő szempontokat, és lehetőleg okos, bölcs döntést hozni. Biztos vagyok benne, hogy ismered ezt az utat.

A másik út a szív útja. Egy sugallat által vezetve követjük ilyenkor a belső hangunkat, ami meglehet, ismeretlen vizekre visz. Kevesen élnek e súgás szerint. Hisz halk suttogásról van szó, amihez finom érzékelésre van szükség.

Fekete és fehér

A megfelelő irányt kiválasztani tehát kétféleképpen lehet.

Ám ez kicsit olyan végletes, mint a fekete és a fehér.

De mi van akkor, egyik sem ad támpontot? Ha az érvek nem segítenek, és a belső hang sem súgja meg az irányt?

A lelkével kapcsolódó ember plusz egy érzésre támaszkodhat.

Amikor „csak” annyit érzünk, hogy nem szeretjük ezt, nem szeretjük azt, az is terelni fog. Leszűkíti a kört, amiben a számunkra megfelelő választás található.

Itt egy csapda van: nem belemenni abba, ami nem esik jól. Megfelelésből, félelemből. Ez hatalmas bátorságot igényel, hisz a régi klisék duruzsolni fognak, pl. így: „de hát valamiből meg kell élni”!

A NEM-ek

Hogyan lehet jó tájékozódási pont az, amit nem szeretünk?

Egy interjú során erről beszélgettünk Vári Balázzsal, aki immár biznisz mentor és life coach.

Balázs a körülötte lévő felnőttek életét figyelve egyet biztosan tudott:ő másképp szeretne élni.

Számára eleinte az volt az iránytű, hogy tudta, mi az, amit semmiképp nem akar csinálni. Gyerekként a látszólag nem ideális közeg megadta neki azt az inspirációt, hogy ő más utat találjon. Az első impulzus, amire emlékszik a munkával kapcsolatban, az volt, hogy nem akart dolgozni.

Mivel olyan közegben nőtt föl, ahol a felnőttek nem voltak boldogok attól, amit csináltak, így negatív gondolatokat kapcsolt a munkához.

Később rájött, hogy nem dolgozni nem akart, hanem azt a munkát nem akarta végezni, amiben nem ön-azonos, amiben minden pillanat szenvedés (attól, hogy egy olyan dolgot csinál, ami nem az övé, ami nem jó neki).

Hogyan alakult a folytatás? Milyen lépések és döntések vezették őt a jelenlegi hivatása felé? A válaszok a vele készült interjúban találhatók.

Ezeken túl beszélgettünk vele a siker titkáról, a társaságunk megválasztásának fontosságáról, példaképekről, a fejlődéshez szükséges ösztönzőkről.

Hallgasd meg ITT.

Ha maradt kérdésed, ha jól jönne egy kis segítség, ne habozz jelezni.
Írj egy üzenetet e-mailen vagy facebookon.

Szeretettel,

Marianna

Kövess itt is

Figyelmedbe ajánlom az alábbi felületeket is:

Legutóbbi bejegyzések

Viharos időkben is önmagad

Emberpróbáló időket élünk. Alig jöttünk ki a Covid már nem is tudjuk, hányadik hullámából, Ukrajnában háború dúl, itthon pedig egekbe

Mire jók a jó barátok?

Fura cím, ugye? Mindjárt elmondom, mit is akarok ezzel mondani. A barátság életünk egyik legnagyobb ajándéka. Az én életemben mindenképp

Ezek is érdekelhetnek