Mire jók a jó barátok?

Bejegyzés megosztása

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: email

Fura cím, ugye? Mindjárt elmondom, mit is akarok ezzel mondani.

A barátság életünk egyik legnagyobb ajándéka. Az én életemben mindenképp így van ez. A vér szerinti rokonaim után a barátaim az én választott családom, tükrözve a legjobb önmagamat, színesítve a hétköznapi világomat.

Mi van akkor, ha épp viharba kerültünk életünk nagy tengerén? Hogyan tudnak segíteni ezek a hozzánk oly közel álló emberek?

És hogyan nem?

Minap meglátogatott egy barátom, és ahogy kinyitottam az ajtót, épp hogy köszönt nekem, lázasan nyomkodva a telefonját, sűrű üzenetváltás közepette.

Izgatottan mesélte, hogy most vészhelyzet van, épp segít egy barátjának a friss pasis sztorijában. Hamar kiderült, hogy az illetőnek már így az ismerkedés legelején olyan „látomásai” vannak arról, mik fognak történni ebben a kapcsolatban, mint amiket egy rossz brazil szappanoperában feltételeznél.

És az én barátom ezeket a képzelgéseket türelmesen és nyugodtan kezelte, a százhuszadik üzenettel is igyekezve megnyugtatni a nőt, hogy minden rendben lesz. Elmondásából az is kiderült, hogy a hölgynél ez bevett forgatókönyv, gyakorlatilag minden kapcsolatában előre retteg, hogy ugyanolyan pórul jár, mint a korábbiakban.

Ezen a ponton azt éreztem, hogy itt valami nem oké.

Legalább két ponton nem az.

Negatív spirál

Barátként fontos, hogy ott legyünk egymásnak nehéz helyzetekben, de nagyon nem mindegy, hogyan. Amikor meghallgatom a másikat, az nemes dolog. Szükséges része a barátságnak. Viszont a megállás nélküli és evidensen negatív spirál nem az, amit támogatni érdemes, sőt szabad. Azzal, ha azt mondom egy ilyen esetben, hogy minden rendben lesz, megetetem őt az aktuális hit drog adaggal, amire sóvárog, de ami SOHA nem fogja megoldani az ő problémáját.

Van az a pont, amikor muszáj felismerni, hogy valaki önmaga ellen teremt, ehhez újra és újra megkeresve a történeteket, amikkel beigazolja, hogy vele csak rossz történik. Ilyenkor a legjobb nem asszisztálni ehhez az önpusztító gyakorlathoz!

Ami segít

Bármennyire is bizarr, ezen a ponton ki kell vonulni a történetből! Biztosítani az illetőt, hogy szeretem és hiszek benne, hogy sikerül jobb belátásra jutnia, emellett viszont el kell neki mondanom azt is, hogy amiket hallok már sokadik ízben, az szakemberért kiállt.

Van annál jobb szemüveg, ahogyan egy kapcsolatra lehet és érdemes nézni, és neki is azt kívánom, így tekintsen rá. Mivel ez egyedül nem megy, bíztatom, hogy keressen meg egy olyan lélekkel foglalkozó szakembert, aki segít neki átszínezni ezt a sötét képet.

Ami nem segít

Ezzel ellentétben NEM segítek azzal, ha újra és újra meghallgatom, megnyugtatom a másikat, amikor belekezd ebbe a jövőbeli, nem létező rémtörténetbe. Ezzel ugyanis csak fenntartom a téves képzeteit, még akkor is, ha látszólag az ellenkezőjéről biztosítom (minden rendben lesz). A türelmemmel és százhuszadik meghallgatásommal megerősítem azt, hogy oké, ha így gondolkodik.

Az igazság az, hogy egyáltalán nem oké. Sok korábbi sérülés felnőttkorából, és nagy valószínűséggel jó pár sérülés gyerekkorából, ami nem engedi őt élvezni azt, ami van. Csak épp azzal az észleléssel a jelenben, ami van. Menni, áramolni az élményekkel, nem kitalálva és sötétre festve a jövőt.

Az életünk színei

Azért élünk, hogy élvezzük, amiben vagyunk. Hogy színesre fessük életünk vásznát. Vidám, reményteli, bizakodó színekkel. Ez egy minőségi élet.

Szemben a félelmekkel teli, sötét vászonnal, amit egy sérült ember képes festeni.

Megéri a fáradságot, utána járást, belső munkát, hogy életteli színeket válasszunk a fenyegetően búsak helyett.

Óvatosan hát a baráti szavakkal, mellé állásokkal. Tudatosság és önismeret minden kapcsolódásunk stabil alapja. Csempésszük hát bele a barátságainkba is ezt a két fűszert, hiszen olyan magasságokba emelhetjük egymást, ahol máskülönben – egyedül – sosem járhatnánk.

Szeretettel,

Marianna

Kövess itt is

Figyelmedbe ajánlom az alábbi felületeket is:

Legutóbbi bejegyzések

Mire jók a jó barátok?

Fura cím, ugye? Mindjárt elmondom, mit is akarok ezzel mondani. A barátság életünk egyik legnagyobb ajándéka. Az én életemben mindenképp

Te mire érsz rá?

Olyan sok dolgunk van. Tengernyi teendő. Egyik a másik után. Vajon végig rohanjuk az életünket, vagy sikerül JELEN lenni, és

Ezek is érdekelhetnek