Voltál már úgy, hogy készültél elvégezni egy feladatot, és az óriási lendület helyett a „Nincs kedvem…” érzés került elő benned?
Mi szokott lenni ilyenkor a folytatás?
Mikor volt ilyen „Nincs kedvem…” érzésed utoljára?
Nálam éppen ma reggel.
No, de mit lehet ezzel kezdeni?
Szokásaink
Több mint 20 éve minden reggel jógázom. Sok vagy kevés ez az idő? Attól függ, honnan nézzük. A lényeg, hogy ez valami olyan, amiben nincs rosszidő-, betegség-, korán indulás-, stb. kifogás. A reggeli rutinom része, hogy jógázom.
Ami nem azt jelenti, hogy mindig kicsattanó lelkesedéssel kezdek hozzá. 🙂
A hétvégék tudnak kísértésbe ejteni. Olyan nyugis a reggel, nem rohanok sehová, ha jól szerveztem a hetem, akkor a vállalkozásomban sem vár sok teendő. Szépen belesimulna ebbe egy kis lustaság…
Szóval álltam reggel a jógaszőnyegen, és duruzsolt a fenti mondat a fejemben: „Nincs kedvem…”
A két én párbeszéde
Tudod, mi következett?
Egy másik mondat, a bennem lakó másik „lénytől”: „Nincs kedved, mi? De hiszen te vagy az, aki sportos, fitt és egészséges! Emlékszel?”
Ja, tényleg. Emlékeztem erre.
Ezzel el is dőlt a vita. Ő nyert. Az utóbbi. Nekifogtam a bemelegítő gyakorlatoknak, és utána, mint eddig bármikor, hálás voltam, hogy nem álltam a magam útjába. Imádom azt, ahogyan behangolódik a testem a napra ezekkel a reggeli mozdulatokkal, mentális fókusszal.
Pár másodperc volt az egész párbeszéd a bennem lakó két én-rész között.
Énkép
Miért mesélem el ezt neked?
Semmiképp nem azért, hogy magamról meséljek, és azért sem, hogy hősnőnek tarts. Elég, ha magamat tartom annak. Őszintén szólva, valóban büszke vagyok rá, hogy ez már így zajlik nálam. A reggeli jóga esetén mindenképp.
Tudod, miért? Mert meggyőződésem és elhatározásom is egyben, hogy hosszan és egészségesen fogok élni. Ehhez pedig megteszem, ami rajtam múlik.
Más néven az már az identitásom része. Így akarok élni, és kész vagyok tenni érte.
Vagyis ha tudod, ki vagy, az kijelöli a viselkedésedet is. Ha nem teszed meg, amit az identitásod megérdemel, akkor mást gondolsz magadról, és akkor még nem éled, csak vágysz rá. A vágy még nem cselekvés.
Nem az elhatározásaink, hanem a tetteink mutatják meg, kik vagyunk.
Melyik az az életterület, amiben jól jönne neked most ez a mentalitás?
Másold le!
Hogyan tudod beépíteni ezt a példát az életedbe?
Elmesélem, hogyan volt ez a jóga dolog az én esetemben, a kezdetek kezdetén.
Egy ismerős mesélt róla, milyen jó hatással van az emberre a reggeli rutinba épített mozgás. Kapóra jött, passzolt a tervemhez… tudod, hogy hosszan, és egészségesen…
Ami igazán tetszett, hogy a gyakorlás ideje fokozatosan nőtt. Eleinte 3 ismétlés volt minden gyakorlatból, ami 3 percet sem vett igénybe.
Minden másnap növeltem az ismétlésszámot, amikor már jól ment az előző adag.
Hetek teltek el, mire a teljes, 21 ismétlésszámig eljutottam az 5 tibeti gyakorlattal. Később emellé jött néhány más mozdulat is, de ezekkel együtt sem vesz 20 percnél több időt igénybe a teljes sorozat.
Az eredmény pedig dupla öröm: átmozgatva és elégedetten indul a reggelem. Az összes reggelem.
A te életed
Mi lehetne az a szokás, amit beépítesz a napjaidba, hogy öröm és elégedettség érzés járjon át?
Milyen helyzetekben jönne neked jól ez a gyors párbeszéd, amikor a tudatosabb, felnőtt éned nyer?
Illetve milyen, az én reggeli jógázásomhoz hasonló gyakorlatod van, ami ezt adja neked?
Igazán örülnék, ha megírnád!
Kíváncsian várom!
Szeretettel,
Marianna
