„Ismerd meg önmagad!” – mondja a híres ókori mondás. Klasszikus bölcsesség, amit jó eséllyel mindannyian hallottunk már, de valójában mit jelent ez? Egy 68 éves férfi nemrég azt mondta nekem: az önismeret azt jelenti, hogy tudod, mi jó neked, és mi nem. Szép gondolat, de tényleg csupán ennyi lenne az egész?
Az önismeret olyan, mint az őszinteség: mindenki azt gondolja magáról, hogy rendelkezik vele – de vajon tényleg így van? Azt hiszem, bátran mondhatunk egy igent erre a kérdésre, azzal a kiegészítéssel, hogy más szinten vagyunk őszinték magunkkal. Van, aki azzal azonosítja az önismeretet, hogy tudja, mit szeret, és mit nem. Mások a viselkedésük megértésében látják a „titkot”. Igazából minden szinten újabb és újabb rétegek nyílnak meg előttünk. A rétegekben egyre mélyebbre haladáshoz bátorságra van szükségünk. Vajon te hány rétegig merészkedtél eddig?
Az önismeret kényelmetlen is lehet
Sokan azt gondolják, hogy az önismeret egy kellemes, békés út. Megismerem magam, és utána könnyebb lesz az élet. De mi van akkor, ha csöppet sem szórakoztató a kép, ami eléd tárul? Ha olyan dolgot ismersz fel magadban, amit nehéz elfogadni. Ha rádöbbensz, hogy nem is vagy olyan bátor, kedves vagy kitartó, mint eddig gondoltad…
Egy kliensem például felismerte, hogy mindig is azt hitte, könnyen alkalmazkodó ember, aki bárkivel megtalálja a közös hangot. Aztán egy nehéz időszakban rájött, hogy valójában inkább elkerüli a konfliktust, és behódol, mintsem hogy kiálljon magáért. Ez az önismeret egyik fájdalmas fázisa: amikor szembesülünk azzal, hogy nem feltétlenül azok vagyunk, akinek eddig hittük magunkat.
Hogyan mélyítheted az önismereted?
Az első lépés az őszinteség. Nem másokkal, hanem saját magaddal. Mersz-e őszintén feltenni magadnak bizonyos kérdéseket? Például:
Vajon tényleg ezt akarom, vagy csak megszokásból csinálom?
Valóban ilyen vagyok, vagy csak így szeretném látni magam?
Mit mondanának rólam mások, ha nem tudnám meg, hogy mit mondtak?
Ezek a kérdések nem mindig kellemesek, és éppen ezért hasznosak. Az önismeret nem csupán arról szól, hogy megtaláljuk az „igazi” énünket, hanem arról is, hogy elfogadjuk a különböző én-rétegeinket. Van, amikor bátrak vagyunk, és van, amikor félünk. Van, amikor alapból kedvesen nyilvánulunk meg, és van, amikor türelmetlenül. Mindegyik mi vagyunk – de vajon melyik énünk irányítja az életünket?
Az önismeret napos oldala
Bár az önismeret gyakran kihívásokkal teli, amiért mégis megéri vele foglalkozni, az a felszabadító és örömteli oldala. Minél jobban megismerjük magunkat, annál könnyebben hozunk döntéseket, és annál inkább a saját utunkon járhatunk. Felfedezhetjük, mi tölt fel minket igazán, és magabiztosabban és boldogabban élhetjük az életünket.
Az önismeret nem egy végállomás
Sokan úgy gondolják, ha egyszer beletesznek x időt önmaguk megismerésébe, akkor egy csapásra minden világos lesz. Sajnos ez nem így működik. Az önismeret egy folyamatos utazás, nem egy célpont. Mindig változunk, mindig új helyzetekben találjuk magunkat, és mindig lesznek új felismerések. Ha készek vagyunk elmenni addig, hogy levonjuk a tanulságokat. A következő kérdés az, hogy merünk-e tovább kutatni. Merünk-e belemenni a mélyebb rétegekbe…
És a végére még egy kérdés: ha ma azt gondolod, hogy ismered magad, és el tudod mondani, ki vagy. Vajon egy év múlva is ugyanígy fogod látni önmagad?
Az önismeret ez egy izgi téma!
Ígérem, jövök még ezzel kapcsolatos gondolatokkal.
És most már tényleg a legeslegvégére egy ajánló.
Nézz szét a youtube csatornámon, ahol újabb inspiráló beszélgetéseket találsz. Illetve nemrég elindítottam a TikTok oldalamat is, itt mini gondolatokkal találkozhatsz az önismerettel kapcsolódó témákban. Szívesen veszek ötleteket, igényeket, miről hallanál, olvasnál szívesen. Kérlek, írd meg válaszlevélben!
Addig is legyen csodás napod!
Mindjárt itt a tavasz!
Szeretettel,
Marianna
