Varga Marianna

Gyerekkorom óta az emberek érdekelnek. Mindig is kíváncsi voltam, mi lelkesíti őket, mitől félnek, mi viszi előre és tartja vissza őket. Utólag jól látom, hogy ez kijelölte a hivatásomat. De ez koránt sem azonnal vált nyilvánvalóvá.
A pályaválasztás idején én is, mint sokan mások, csak tipródtam, merre induljak. Őszintén szólva, fogalmam sem volt, mi az, ami nekem való. Nem jöttek útbaigazító tanácsok otthonról és a tanáraimtól sem. Teljesen egyedül maradtam ezzel a sorsdöntő kérdéssel.
Elkezdtem figyelni a körülöttem élő felnőtteket. Így más ötlet híján az első szakmámat anyai mintára választottam. Védőnő lettem, mert azt láttam, hogy Anyukám elér az emberek szívéhez. Imádták a gondozottjai. Mivel kiskoromtól különleges érzékkel figyeltem fel mások ki nem mondott problémáira, gondoltam, az én utam is a védőnői hivatás felé van. Nem így lett. És bár két nagy nyeresége is lett ennek a kezdeti időszaknak, elhagytam ezt a pályát és sosem hiányzott többé. Az egyik, amiben lubickoltam ebben az időben, hogy emberekkel beszélgettem nap mint nap. Megtapasztaltam, hogy pusztán a jelenlétemmel és a figyelmemmel milyen sokat tudok segíteni az embereknek. A másik fontos elem akkor vált nyilvánvalóvá, amikor középiskolába kértem át magam a korábbi körzetekből. Itt egészséggel kapcsolatos csoportos foglalkozásokat tartottam. Szerelembe estem a csoport közegével. Megtapasztaltam ennek a közegnek az összes jótékony hatását. A csoport sokkal többet adhat az egyes embernek, mint amire magától képes eljutni!
Ezen a ponton vettem kezembe a szakmai pályafutásom alakítását. A második diplomám már tudatos választás volt, melyet szívből jövő hívás indított. Mentálhigiénés szakember lettem. Sosem felejtem el, hogy egy eleve vesztesnek beállított felvételi helyzetből hogyan kerültem be a lehetséges szűk létszámú első évfolyamba. Ez az irány annyira az enyém volt, hogy hat lóval sem tudtak volna visszatartani tőle. Óriási fordulat volt, és utólag is felbecsülhetetlenül értékesnek látom, hogy 3 éven át csak olyanokat tanultam, ami engem érdekel, ami az emberekkel való foglalkozás nélkülözhetetlen kellékeit adja. Remek tanáraim voltak, és csupa izgalmas önismereti és szakmai tantárgyam volt. Épp ezért nem is voltak rossz jegyeim. Életemben először imádtam tanulni, hiszen minden szó közelebb vitt ahhoz, ami érdekelt.
Ez a pár év több, ma is megszívlelendő tanulságot adott nekem a hivatás megtalálásához, vagy más szóval pályaválasztáshoz, karriertervezéshez. Erről készítettem egy hanganyagot, amit szívből ajánlok neked. A szívből jövő hivatás a címe.
A tanulás iránti szomjúságom újabb területek felé vitt. A lélek megismerésének egy mélyebb szintjét családállítóként lettem képes elérni. Az egyenrangú felekkel való kommunikálást a mediátori tanulmányaim során sajátítottam el. Trénerként a csoportdinamika és a hatástöbbszörözés varázserejét tanultam meg használni.
Életem végéig tanulni fogok. Mert bár első éveimben poroszos stílussal majdnem elvették a kedvem az iskolákban, felnőttként nagy szerencsém volt, hogy hamar kapcsolatba kerültem azzal, ami engem mindig is lelkesített: az emberek működésének megismerésével.
Amikor ez a pillanat eljön, eltűnik az ellenállás, sőt, plusz ajándékként megtalálod azokat az embereket, iskolákat, ahol segítenek, hogy minél többet megtudj abból, ami téged annyira érdekel. Arra biztatlak téged is, hogy mélyedj el benne, válj szakértőjévé a témádnak. Találd meg benne a saját egyéni hangod.