Hogyan értékelődnek át a problémáink egy pillanat alatt?Vannak azok a sorsfordító találkozások az életben, amik után a korábbi igazságaink kártyavárként omlanak össze. Amikor egyetlen óra leforgása alatt mindaz, amit eddig a problémáinkról, a korlátainkról vagy az elakadásainkról gondoltunk, hirtelen átértékelődik.
Divatos ma a pozitív gondolkodás, és ezt én egy jó divatnak tartom. És egyben veszélyesnek is, ha csak önmagában akarja valaki alkalmazni az élete jobbá, boldogabbá tételére.
Napok óta mozdulatlan a levegő, a mindent elárasztó, nehéz hőségben pedig a külvilág is visszavett a tempóból. Ez a csendesebb időszak nálad is felszínre hozhatja a fokozott lelki érzékenységet, ami próbára teszi a belső egyensúly megtartását.
Van egy pont az életben, amit nem lehet egyetlen dátumhoz kötni. Sok apró hatás összeadódik, aztán egyszer csak már ott van, és egy erőteljes mondatként kiszakad az emberből: „Elegem van”.
Január, újév, tiszta lap. Eddig klassz, eddig tetszik. Bármi írható erre az üres lapra. Ez csoda izgi! De vajon tényleg minden most kezdődik?
Van egy pont az életben, amikor először szembesülünk azzal, hogy önismeret nélkül minden ingatag.
Te készítettél már valaha saját credo-t, hitvallást?Olyat, ami teljesen sk, személyes, mélyen belőled fakad, rólad szól… Bensőséges, mégis erőt sugárzó. Én nemrég fogtam neki újra, sok-sok év kihagyás után.Egy táncos szöveg inspirálta, ami alapján megalkottam a sajátomat.Amikor kész lett, éreztem, hogy valami a helyére került. Ismét igazabb és önazonosabb lettem. Ennek az élményét hoztam el, szeretném, ha te is átélnéd. Ezért meghívlak, hogy készítsd el a saját credo-dat. Tarts velem!
Volt már olyan, hogy te mindent megtettél, amit tudtál… és a várva várt siker elmaradt? Mintha egy tőled független erő tartana vissza. Nézzük, mi is történik ilyenkor.
Nem egy bonyolult cím, és könnyű azt gondolni, hogy a világ legegyszerűbb dolga őszintének lenni magunkkal… Ha így lenne, nem szentelnék neki egy egész blog cikket. Sorsfordító időket élünk. Nem azért, ami kint történik a világban… hanem azért, amit mi élünk meg a világból. Elsősorban a sajátunkból. Önismereti utam és segítő pályafutásom hosszú évei alatt tapasztalom, hogy mindannyian azt gondoljuk, őszinték vagyunk magunkhoz. És ez így is van. Mindenki a saját szintjén őszinte magához. Csak az nem biztos, hogy elegendő lesz… mihez is?
Sokat hallhatunk hasonló buzdító jelmondatokat: Élj szabadon! Merj álmodni! Legyél a jelenben! De van, akire egyáltalán nem pozitívan hat egy-egy ilyen mondat. Sőt, ettől csak még szorongóbb lesz. Szabadon élni? Hogyan? Egyedül 3 gyermeket nevelve például…? Azt hiszem, ideje tudni, mire is valók igazán ezek a „hurrá optimista” mondatok.