Olyan sok dolgunk van. Tengernyi teendő. Egyik a másik után.
Vajon végig rohanjuk az életünket, vagy sikerül JELEN lenni, és élni, ami van. Ami számít.
Amikor a csoportjaimban megkérem a résztvevőket, jelöljék az életkeréken, hogyan áll az életük 1-1 fontos területe, mivel mennyi időt töltenek, nagy meglepődések szoktak lenni. Kevesen elégedettek a látott eredménnyel. Mintha valami külső erő, nem pedig ők maguk mozgatnák a szálakat, élnék az életüket.
A következő lépésként megkérem őket, jelöljék egy másik színnel, hogyan szeretnék, merre mozduljon az adott pont. Leginkább több időt szeretnének tölteni… – val. Ez egy vágy megfogalmazása. És mindaddig az is marad, vagyis nem manifesztálódik, amíg cselekvés nem követi. És azt látom, hogy csak igen kevesen cselekszenek. A kevesek közül is vannak, akik csak akkor, amikor már baj van. Az egészséggel. A kapcsolattal…
Miért van ez így 99,9%-ban?
Miért veszi valaki (0,1%) komolyan magát, és miért nem a 99,9%?
Döntés és tervezés
Mert keveset tanultunk a döntés és a tervezés mikéntjéről, hogyanjáról. De ez egy ponton kifogás lesz. Amikor felnőtté válunk, magunk döntünk. Nem, nem 18 évesen válunk felnőtté. Ki-ki akkor, amikor felelősséget vállal a saját életéért. Ez van, akinél 20, van, akinél 40 évesen, és van, akinél soha nem jön el.
Janata Krisztától (Marketing Commando) hallottam, és előszeretettel használom a saját csoportjaimon is: „Minden program annyit ér, amennyi döntést hozol annak hatására”. Kiegészítem azzal, hogy: és amennyi lépést teszel utána.
Idézz fel egy korábbi alkalmat…
Gondolj csak vissza az utolsó programra, amin részt vettél. Ha jártas vagy az önismeret gazdag útján, akkor idézz fel egy ezzel kapcsolatos utóbbi programot. Tegyük fel, hogy tetszett, és magadban vagy látványosan is bólogattál, hogy igen, mennyire igaza van az előadónak, te is úgy gondolod…
Tedd a szívedre a kezed: változott valami a program óta az életedben? Tettél bármi lépést is, hogy változzon? Konkrét dolgokat.
Kerested az újabb lépést valami pozitív elmozdulása felé?
A választ meghagyom neked.
Te mire érsz rá?
Visszatérve a címben feltett kérdésre. Mire szánsz időt? És amire szánsz, az örömmel tölt el? Mekkora mértékben öröm egy napod? Bontsd le őket apró mozzanatokra. Az ébren töltött órákban mennyi örömöt éltél meg? Ebből mennyit okoztál te másnak? És mennyit kaptál más által? Hány pillangóra, felhőre, virágra, emberre, dallamra csodálkoztál rá?
Neked mi a fontos? Mi számít az életedben? Hogyan szeretnél élni?
Ha épp nehéz életszakaszban vagy, sikerül-e megőrizni a gyermeket magadban, aki képes örülni, rácsodálkozni, megköszönni, kérni…?
A saját példám
Időről időre felteszem magamnak én is ezeket a kérdéseket. Szánok időt arra, hogy tudatosítsam, mi a cél. És amikor elveszettnek érzem magam, azonnal visszahozom a figyelmem arra, ami már most jó. Remek gyakorlat.
Mivel imádok írni, megfogalmazom ilyenkor, miket fogok észrevenni. És ezekről a csodákról beszélek. A pillanatról-pillanatra változó égboltról, a finom esti levegőről, egy váratlan és kellemes beszélgetésről egy idegennel a Duna-parton, az úton átszaladó süniről, az ismét finomra sikerült, saját kézzel készített kenyeremről, apró sikerekről, gyönyörű látnivalókról magam körül.
Így válik értékessé az idő.
Régebben – sok évvel ezelőtt – akkor éreztem magam jól, amikor tele volt a naptáram programokkal, találkozókkal. Hetekre előre nem volt szabad időpontom. Most szándékosan hagyom szellősre, hogy egy spontán séta, program, találkozás beleférhessen.
Neked mire van időd?
Mire hagysz magadnak?
Ha tetszett a fenti írás, dönts te is arról, milyen örömöket szeretnél az életedben, egész pontosan a napjaidban. Igen, ezzel foglalkozni időigényes. E nélkül azonban kevés örömet tartogató és rohanó az élet.
Szeretettel,
Marianna
