Éveken át dőltem be annak a külső nyomásnak, hogy akkor leszek jobb, ha valamiből – lehetőleg minél több dologból – több lesz nekem. Tudásból, diplomából, pénzből, ruhából, ismerősből, programból, fb bejegyzésből… Sorolhatnám.
Pontosan emlékszem a fordulópontra, amikor elegem lett ebből.
Nem tetszett, hogy:
➡️ tele volt a naptáram, minimális üres nappal,
➡️ a heteim mókuskerékszerűen ismétlődtek: munkával töltött napok pár óra szabadidővel, amiben már elég fáradt voltam ahhoz, hogy ne élvezzem, és a hétvégék, amikor a hétköznapokat ellensúlyozandó a pihenést próbáltam összeegyeztetni az aktív kikapcsolódással.
Elkezdtem nemeket mondani, amikből aztán igenek lettek. Nem a külső elfoglaltságokra, igen a minőségi időtöltésre, akár magammal is, egyedül.
Ez a verzió már kedvemre való volt.
A hatás egyre több életterületre begyűrűzött. Munkahelyemet saját vállalkozásra cseréltem. A lakás holmijait kiszortíroztam, elajándékoztam, amikre már nem volt szükségem (nem áltattam magam azzal, hogy egyszer majd jó lesz). Program dömping helyett néhány értékes darabra nevezek be.
A kevesebb az új több. Ez lett a jelmondatom.
Ugyanis ezektől a változásoktól jobban éreztem magam. Több tér lett a napjaimban. Végre szellős és élhető lett az életem.
Minden szempontból minőségi lett a változás.
Most már tudom, hogy az egyszerűség a megfelelő irány számomra.
Neked mi a jelmondatod?
Írd meg e-mailben, kíváncsi vagyok rá(d).
Szeretettel,
Marianna
