Hát ez meg mi?
Fontosnak tartom a civil szervezetek munkáját. Ennek kifejezéseként tevékenységüket ingyen előadással/programmal támogatom. Méghozzá úgy, hogy a szervezet pályázhat rám!
Még van annyira év eleje, hogy téma lehet az évtervezés, így ezzel kapcsolatban hoztam ma egy érdekességet.
Ez olyan infó, ami nagyot billenthet az ellenállásodon, ha eddig vonakodtál tervezni.
Kiváló szokásnak tartom számadást végezni az elmúlt 12 hónapról, az örömök újra élésén és tanulságok levonásán keresztül.
A tudatos évzárás olyan, mint egy dobbantó a következő évre.
Viszonyítási pont. A jót megtartva, a kihívásokból tanulva.
Augusztusi blog bejegyzésemben írtam arról, hogy a mostani emberpróbáló időkben milyen fontos önmagunkra támaszkodni.
Igen ám, de mi van akkor, ha az igazi önmagunk épp nem egy stabil és harmonikus, hanem egy fájó, egy sérült verziónk?
Örök dilemma, hogy mi szerint haladjunk az életünkben, kire, mire hallgassunk, mielőtt döntünk.
Van ugye a józan ész. Sokan esküsznek rá. Mérlegelni, megfontolni a felmerülő szempontokat, és lehetőleg okos, bölcs döntést hozni. Biztos vagyok benne, hogy ismered ezt az utat.
A másik út a szív útja. Egy sugallat által vezetve követjük ilyenkor a belső hangunkat, ami meglehet, ismeretlen vizekre visz. Kevesen élnek e súgás szerint. Hisz halk suttogásról van szó, amihez finom érzékelésre van szükség.
Emberpróbáló időket élünk. Alig jöttünk ki a Covid már nem is tudjuk, hányadik hullámából, Ukrajnában háború dúl, itthon pedig egekbe szöktek az árak.
Ebből egy is elég, hogy felborítsa a lelki békénket.
Te mit látsz magad körül?
Mivel még rövid ideig tart a nyár, többen a pihenés mögé rejtik, és látszólag nem látják lappangó félelmüket, a kérdést: „Mi lesz most? Hogyan fogunk élni?”
Fura cím, ugye? Mindjárt elmondom, mit is akarok ezzel mondani.
A barátság életünk egyik legnagyobb ajándéka. Az én életemben mindenképp így van ez. A vér szerinti rokonaim után a barátaim az én választott családom, tükrözve a legjobb önmagamat, színesítve a hétköznapi világomat.
Mi van akkor, ha épp viharba kerültünk életünk nagy tengerén? Hogyan tudnak segíteni ezek a hozzánk oly közel álló emberek?
És hogyan nem?
Előző blog bejegyzésemben az volt a téma, ki mire ér rá. Olvasd el itt, ha eddig elkerülte volna a figyelmed.
Ehhez kapcsolódik a mostani témám is, amikor valaki utólag visszanézve látja, hogy milyen kár volt időt, energiát pazarolni olyan munkára, ami nem lelkesíti, ami nincs összhangban a legmélyebb vágyaival.
Lehet ezt vajon előre is tudni, mi lesz felesleges kör?