Divatos ma a pozitív gondolkodás, és ezt én egy jó divatnak tartom. És egyben veszélyesnek is, ha csak önmagában akarja valaki alkalmazni az élete jobbá, boldogabbá tételére.
Napok óta mozdulatlan a levegő, a mindent elárasztó, nehéz hőségben pedig a külvilág is visszavett a tempóból. Ez a csendesebb időszak nálad is felszínre hozhatja a fokozott lelki érzékenységet, ami próbára teszi a belső egyensúly megtartását.
Aki ismer, és követi a gondolataimat, tudja, hogy az önfejlesztés és az önismeret elkötelezett híve vagyok. Szenvedélyesen hiszek abban, hogy a sorsunk alakulásáért, a belső békénkért, szabadságunkért és a jóllétünkért a mi magunk vagyunk a legfőbb kulcs. Nem mutogathatunk kifelé; a mi feladatunk boldoggá „varázsolni” magunkat. Ez az írás azonban kivételesen egy olyan területről szól, amely túlmutat az egyéni elakadásokon.
Van egy pont az életben, amit nem lehet egyetlen dátumhoz kötni. Sok apró hatás összeadódik, aztán egyszer csak már ott van, és egy erőteljes mondatként kiszakad az emberből: „Elegem van”.
Szerencsés ómen vagy baljós árnyék? Attól függ. Mindjárt mondom, mitől.
Január, újév, tiszta lap. Eddig klassz, eddig tetszik. Bármi írható erre az üres lapra. Ez csoda izgi! De vajon tényleg minden most kezdődik?
Van egy furcsa dolog az életünkben:egészen pontosan tudjuk, mennyit ér egy új mobiltelefon, egy utazás, egy képzés, vagy egy lakásfelújítás. Mérünk, számolunk, összehasonlítunk. Időt, pénzt, energiát. Befektetésként tekintünk rájuk. E mellett pedig alig gondolkodunk el azon, milyen állapotban vagyunk jelen az életünkben, miközben mindezt használjuk. Holott minden ezen múlik. Nem azon, hogy mit birtoklunk, hanem azon, hogyan vagyunk benne.
Van egy pont az életben, amikor először szembesülünk azzal, hogy önismeret nélkül minden ingatag.
Te készítettél már valaha saját credo-t, hitvallást?Olyat, ami teljesen sk, személyes, mélyen belőled fakad, rólad szól… Bensőséges, mégis erőt sugárzó. Én nemrég fogtam neki újra, sok-sok év kihagyás után.Egy táncos szöveg inspirálta, ami alapján megalkottam a sajátomat.Amikor kész lett, éreztem, hogy valami a helyére került. Ismét igazabb és önazonosabb lettem. Ennek az élményét hoztam el, szeretném, ha te is átélnéd. Ezért meghívlak, hogy készítsd el a saját credo-dat. Tarts velem!