Gyerekkorunkban megmutatták nekünk, hogy illik/kell a karácsonyt tölteni… és bizonyára van olyan része is ennek, ami szép és jó… Ám roppant nehéz ilyenkor magunkra figyelni amellett, hogy közben arra törekszünk, minden teendő el legyen végezve.
Ha nem láttam volna már annyi kifáradt nőt és férfit az ünnepek végére… beleértve a régebbi saját magamat is (nálam hosszú éveken át szólt a karácsony utazásról, egyik és másik rokon/barát felé, a végére hulla voltam, és azt kívántam, lehessek egy kicsit egyedül).
Számodra milyen egy igazi, szívből jövő karácsony?
Játssz el vele gondolatban, hogy minden kis részlete megvalósul…!
Ha már bevált gyakorlatod van rá, kérlek, oszd meg velem, olyan kíváncsi vagyok, és szívesen tanulok tőled!
Én annak a híve vagyok, hogy találjunk olyan utat, amiben nem szükséges kipurcanni, ami sok nevetésről, örömteli készülődésről szól… Amiben bátran kiléphetünk a megszokottból, és mindenki hozhatja a saját ötletét, hogy aztán megtaláljuk a közösen legjobbat.
Ha valaki egyedül töltené az ünnepeket, az is rendben van, ha az a saját választása!
Lehessünk karácsonykor is belülről vezéreltek, hallgatva a szívünk szavára…
Kívánok neked ilyen kreatív karácsonyt, amiben a legkellemesebb elegye van a felemelő együttléteknek és a pihenésnek…
Köszönöm, hogy követed a Saját utadon írásos és más anyagait!
Hálával,
Marianna
