A vállalkozásról mindenki másképp vélekedik. Sokan azt gondolják, hogy az egyfajta menekülés az alkalmazotti létből, a főnök alól, a mókuskerékből. Igen, akár ez is lehet benne. De ez – a szívünk mélyén érezzük, hogy – kevés lesz. Igazi küldetéstudat, hívás érzése nélkül, menekülésből nem lehet tartós és prosperáló vállalkozást építeni.
Legtöbben bizonytalannak, kiszámíthatatlannak tartják ezt a világot. Valóban kevés biztos pont van benne. Az egyetlen: maga a vállalkozó. Ha mindenki hisz benned, de te magadban nem, kevés lesz. Ha senki sem hisz benned, de te magadban igen, az elég lesz! Milyen érzés támad fel benned ennek a két állításnak az olvasásakor?
Elhatároztam, hogy őszintén írok a vállalkozásról. Arról, amilyennek én látom, amit nekem ad. Teszem ezt azzal a szándékkal, hogy párbeszédet kezdeményezzek veled. Mert igazán kíváncsi vagyok, mi jut elsőre-, és másodikra, és sokadikra eszedbe a vállalkozásról. Előre szólok: ez nem egy nyúlfarknyi kis írás lesz. Cserébe bízom benne, hogy a végén azt mondod: megérte kitartanod az olvasásban.
A vállalkozói lét inkább hasonlít egy hullámvasútra, mint egy kényelmesre simogatott jógapárnára. Mert bár nincsenek fix napkezdések, főnöki rászólások, vagy kötelező hétfő reggelek, a felelősség mindig ott ül a vállamon, és folyton duruzsol. Teendőkről, plusz ötletekről, kreativitásról, számokról, és mindenféléről.
Ez egyrészt nagyszerű, másrészt kihívás, mert folyton bekapcsolt üzemmódban tart. Ezt is meg kellett tanulnom kezelni. Évekig nem volt igazi hétvégém, szabadságom, mert hát imádtam a vállalkozásomat (és ma is imádom). Csak hogy a harmadik évben december közepén azt mondtam, hogy innentől januárig sem embert, sem emailt, sem feladatot nem akarok látni. Akkor tudtam, hogy ezen változtatom kell. Ma már a szabadnapok ugyanúgy be vannak írva a naptáramba, mint a teendők.
Aztán ott vannak a mélypontok. Mert bár töretlenül küldetésemnek érzem a szolgáltatásaimat, szerelem projektjeimet, akadnak nehezebb időszakok. Amikor alább hagy a lelkesedésem, amiről egyébként híres vagyok, és amit én is oly nagyon élvezek.
Ilyenkor szeretem magam különféle idézetekkel emlékeztetni, mit is akarok szem előtt tartani, miért indítom a napomat minden reggel, miért kelek fel lelkesen. Ilyenekkel:
„Azt, hogy mire viszed az életben, nem az dönti el, hogy mikor kezded el, hanem az, hogy mikor hagyod abba.” Richard Bach
„A hajó a kikötőben biztonságban van, de nem azért építették.” William G.T. Shedd
„A jövőt úgy lehet a legjobban megjósolni, ha megteremtjük.” Peter Drucker, menedzsment-szakértő
„Hiszem, hogy az élet attól izgalmas, hogy új dolgokat teremtünk, megengedjük, hogy az álmaink előttünk szaladjanak.” Lajtai György fotográfus és operatőr
“Nem kell kiválónak lenned, hogy elkezd, de el kell kezdened, hogy kiválóvá válj!” Zig Ziglar
Elengedhetetlennek tartom, hogy legyenek erőt adó eszközeink vállalkozóként. Ez nem választható, hanem kötelező kelléktár. Minél testhezállóbb, annál jobb.
Egy nap a vállalkozásomban
Teával kezdődik. Jógával folytatódik. Így hangolom be magam a napra. Aztán ránézek a teendő listámra: megjelölve, mi a legfontosabb ma. Egyéni konzultációk, workshop-előkészítés, egy blogcikk (mint ez itt), könyvírás, válaszlevelek, kis adminisztráció, marketing, önismeret…. És persze kis belső párbeszédek is: „Elég jó lesz így?”, „Hogyan segíthetnék még jobban?”
A vállalkozás nem csak a teendőkről szól. Ez én vagyok, teljes valómban. A jó napjaimmal, a félelmeimmel, a kreatív ötleteimmel, a bizonytalanságaimmal, a lelkesedésemmel és a töretlen hitemmel.
Egy hét a vállalkozásomban
Hétfőn még csak utólérem magam. Ilyenkor örülök, ha pár kulcs dologgal végzek. Kedden már lendületben vagyok. Teszem a dolgom. Hol hatalmas elánnal, hol fegyelemmel. A hiedelemmel ellentétben a vállalkozást is a fegyelem viszi, nem csak a szenvedély.
Pénteken csendesebb napot tartok, ha tudok. Hétvégén? Nos, olyankor is becsúszik egy-egy kreatív ötlet, amit nem bírok lógva hagyni. Mert a vállalkozó üzemmódom nem kapcsol ki péntek délután. Viszem tovább minden gondolatomban, álmomban, néha még a mosogatás közben is.
Mivel nem csak vállalkozó vagyok, hanem ember, nő, barát, stb. is, a teendő listámban benne szerepelnek a magánéletem tevékenységei is. Más színnel jelzem őket, így jól elkülönülnek. Pár éve adtam teret nekik, amikor realizáltam, mennyi időt igényelnek. Ha túlsúlyban vannak pl., akkor könnyen tűnhet úgy, hogy nem foglalkoztam „semmivel”. A vállalkozásommal legalábbis. Ezért vált be nekem a heti lista, mert ha egy nappal ne adj isten meg is csúsznék, ott van még pár nap behozni.
Minden hétfőn áttekintem az előző hét listáját. Legtöbbször gyönyörködök a sok pipában, amit pedig végképp nem sikerült megvalósítanom, átviszem a következő hétre. Vagy végleg kihúzom a listámról, mert akad, amiről kiderül, hogy fontosnak gondoltam, miközben nem az. Nem terhelem vele sem a naptáramat, sem az agyamat.
Egy hónap a vállalkozásomban
Vannak erős hetek, amikor sok a teendő, és szinte magától áramlik a dolog. Aztán van csendesebb, és akár döcögős időszak is. Nem a pihenés miatt. Ilyenkor jön az újratervezés, erőgyűjtés, és a háttérmunkák. És közben mindig ott a kérdés: „Hogyan tudom a legtisztábban képviselni azt, aki vagyok, és amit adni tudok?”
És a vállalkozói lét általában?
Erre negyedik éves vállalkozóként is azt mondom, hogy nem lehet teljesen „készen állni”. Bele lehet vágni, vagy el lehet kerülni a váltást. Lehet halogatni, vagy neki lehet indulni akkor is, ha remeg a térdem. Nálam olyan erős volt már a hívás, hogy azt adjam a világnak, ami a legjobb belőlem, hogy nem volt kérdés az indulás. De ez már a vállalkozásom 2.0 időszaka volt…
Négy évvel korábban, amikor a vállalkozásom 1.0 verzióját „rajzoltam”, teljesen kezdő voltam. Szó szerint alig valamicskét tudtam a vállalkozásról és a vállalkozói gondolkodásról. De minden olyan izgalmas volt! Aludni is alig tudtam az örömtől, hogy végre abban a medencében úszom, amiben szeretnék.
Nyolc hónapig tartottam magam. Ezen a ponton ránéztem a bankszámlámra, és kicsit elkenődtem. Más megoldást nem látva vissza is mentem alkalmazottnak, ahol aztán totális tudatossággal gyűjtöttem erőt, tanultam, készültem a végső ugrásra.
Tudtam, hogy az alkalmazotti lét többé nem az én utam! Sosem adtam fel, hogy belenövök a vállalkozói létbe. Kész voltam tenni érte, hogy azt a szabadságot és értékesség érzést éljem, amiben most részem van. Munka mellett esténként és hétvégéken át valóra váltottam egy régi álmomat: megírtam a három Irányváltó könyvemet. Ezek öt év távlatából is időtállóak, és remekül szolgálják a hivatásomat.
Ebből a négy év felkészülési időszakból a legmarkánsabb felismerésem ez lett: minden belül, bennem dől el. Ahogyan gondolkodom, amit várok magamtól, az lesz. Előbb vagy később. De meglesz.
Nekem nem volt példa a környezetemben, sem a családban, sem barátok közt, aki sikeres vállalkozó lett volna. Van, akinek már a szülői házban volt szerencséje találkozni ezzel a totálisan egyedi gondolkodással. Ők talán könnyebben indítják el saját vállalkozásukat, és merészebb léptékben gondolkodnak, de a kihívások elől ők sem bújhatnak el.
Szabadság vagy biztonság? Szól a címbeli kérdés. A válaszomról készítettem egy mini videót, ITT tudod megnézni.
A vállalkozói éveim tanulságai
Négy év nem túl kevés, és nem túl sok egy vállalkozó életében. De mindenképp izgalmas, és már elegendő tapasztalás ahhoz, hogy útmutató lehessen. Szívesen megosztom veled.
A vállalkozói lét nem kiszámítható.
Nincsenek egyforma hónapok.
Nincs fizetett szabadság, nincs kényelmes bónusz.
De van valami más. Valami sokkal mélyebb:
✅ az értékesség érzése,
✅ az önbecsülés, a növekvő önbizalom,
✅ a hála: magamért, másokért, a lehetőségért,
✅ az aktív cselekvés, a saját erő megtapasztalása,
✅ a megújulás, újabb és újabb szinteken,
✅ a folyamatos tanulás,
✅ értékes kapcsolódások,
✅ a hozzájárulás mások fejlődéséhez,
✅ és végül: a szabadság, ami mindennél többet ér.
Szóval én újra ezt választanám.
Pedig tudom, nem ez a könnyebb út.
Nem rózsaszín, hanem igaz.
És ez az enyém. Nekem való.
Sok éven át voltam alkalmazott. Nincs mit bánnom azon az időszakon, hiszen ott kezdtem el tanulni, érni, keresni magam. Talán kicsit hosszúra nyúlt, hamarabb is válthattam volna. De tudtam, hogy eljön az én időm. Sokáig készültem is rá. Aztán tényleg felragyogott az én napom, amikor már nem volt több kifogás. Amikor elkezdtem magamat választani. És azt adni másoknak, ami a legigazibb bennem. Ezt az őszinteséget alkalmazottként képtelenség megélni.
Most sokkal boldogabb és szabadabb vagyok, mint akármelyik korábbi „sikeres” munkakörömben.
Vajon te most pont ott vagy, ahol én régen?
Ha valaha gondolkodtál saját vállalkozás indításán…
Ha már nem férsz bele abba a keretbe, amit magad körül látsz…
Ha tudod, hogy több van benned, mint az az élet, amit jelenleg élsz…
Akkor ne hagyd magad egyedül ezzel a gondolattal!
Tudom, hogy belülről készülünk fel az ilyen váltásokra. De nem kell mindent magadtól kitalálni.
Ha jól jönne egy kis megerősítés, néhány kérdés, szívből ajánlom az Irányváltó könyveket. Segítenek teljesebb képet látni, és megtalálni azt, ami neked való.
Mert: „Sohasem késő azzá válni, aki lehetnél” George Eliot
Vagy aki mindig is voltál, és akire ránövesztettél egy, két, sok álarcot. A legtöbben ezt tesszük életünk első felében. Szóval teljesen rendben van. Ami nem mindegy, meddig hagyjuk, hogy más életét éljük, más szekerét (cégét) toljuk, más álmait éltessük.
Ha már nem csak barátkoznál az ötlettel, hanem kész vagy elindulni a teljesebb, önazonosabb, tudatosabb, szabadabb élet felé, akkor az egyéni mentorálást javaslom. Ezzel kapcsolatban kérlek, írj egy emailt a marianna@sajatutadon.hu email címre. Kevés mentorálást vállalok, mert olyankor teljes figyelemmel vagyok jelen. Viszont a leggyorsabb és leghatékonyabb módszernek tartom a valód haladás érdekében.
Hiszek benned. Képes vagy rá.
Szeretettel,
Marianna
