Hogyan lát minket felnőtteket a tini generáció a munka-hivatás terén?
Te szoktál beszélgetni tinikkel? Tudod, hogyan gondolnak ránk, felnőttekre? Mit látnak belőlünk?
Én 2 nap alatt 3 tizenévessel beszélgettem külön-külön a pályaválasztásról. Ezek után elmondhatom, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet.
Hatalmas elismerés nekik, hogy őszinték voltak! Nem kerteltek, nem beszéltek mellé. (Csak zárójelben kérdezem, szerinted a felnőttek hány százaléka lenne őszinte ebben a témában vagy egyáltalán?)
Megkérdeztem tőlük, milyen mintát látnak maguk körül, például a szüleiktől.
A választól elszomorodtam. Az egyik legfőbb észlelés, hogy rengeteget vannak távol otthonról és ALIG VAN IDEJÜK A GYEREKEIKRE!
Arra a kérdésre, hogy miért dolgoznak, a válasz, mert meg kell élni valamiből.
Arra, hogy szeretik-e a munkájukat, egyértelműen NEM volt a válasz.
Miféle példamutatás ez, kedves felnőttek? Természetesen értem és tudom, hogy a rengeteg év iskolai- és környezeti hatás terelnek sokakat egy fura, egyirányúnak látszó utcába.
Én sem voltam ez alól kivétel egy jó ideig. Nem láttam más utat, elindultam hát azon, mint mindenki más: szakmát választottam, tanultam, lediplomáztam, majd kerestem egy munkahelyet és alkalmazott lettem. Közben halkan szólt egy hang bennem, hogy lehet ez másképp is, de mivel nem tudtam, hogyan, mentem tovább azon a bizonyos mások által járt úton.
Sok-sok éven át volt ez így. Aztán döntöttem, hogy felvállalom a felelősséget a saját életemért, és elkezdtem a Saját utamon járni.
Mi ez a külső nyomás, intelem, amivel legtöbben indulunk? „Válassz egy szakmát, ami érdekel, (vagy ahová a felvételihez elég lesz a pontszámod), majd egy munkahelyet, ahol keresel annyit, ami elég a megélhetéshez. Ha több pénzt akarsz keresni, akkor dolgozz keményen, és meglesz az eredménye.”
Ja. Meglesz. Vagy így, vagy úgy.
Tegnap egy majd 50 éves ismerőssel beszélgettem, aki ingatlanokkal foglalkozik. Egyik ügyfele elképesztően sok időt, energiát tett az építkezési vállalkozásába, irtó gazdag is lett. Majd 1 éve olyan egészségügyi problémái adódtak, ami miatt eldöntötte, leáll ezzel a fajta teperéssel. A családjával szeretne több időt tölteni. Kilép a cégéből.
Tini körkép
De menjünk vissza a tinikhez. A három gyerkőcből egyetlen egy tudja, mi akar lenni, és ő azt is tudja, mire van szüksége, hogy elérjen oda, ahova szeretne. Vajon miért csak ő?
A válasz összetett. Iskola, szülői minta, nevelés, habitus… mind szerepet játszik.
Nem hibás senki, ám felelős mindenki!
A lány szülei is kétféle hatást közvetítenek. Az apa sokat dolgozik, nem annyira boldog tőle, de sok pénzt keres. „Normális” munkát szeretne a lányának. Az anya az, aki a szabadon gondolkodás, a vágyak megfogalmazása és a cselekvés felé tereli már kiskorától a lányt. Így kért meg engem például, hogy jöhessen hozzám, és büszkén mondhatom, hogy 10 hónapnak immár igen látványos az eredménye! Nem csak azért, mert jó vagyok abban, ami a hivatásom, hanem mert azt adom neki, amire szüksége van! Arról mesélek, azt gyakoroljuk, ami fontos. Az életet!
„Amin nem tudunk változtatni, azt érdemes elfogadni, amiben dönteni tudok, döntsek legjobban!” Ez a másik 2 fiú közül az egyiktől hangzott el. IGEN! Ez az! 15 évesen ez is egy reményteli hozzáállás. De ő sem tudja, mi lehet az, amibe beleássa magát, ami az övé. Élt már 15 évet, de még senki nem terelgette őt jó kérdésekkel, jó gyakorlatokkal. Mondanom sem kell, hogy nem az ő hibája. Ismétlésként: nem az a lényeg, hogy hibást találjunk. Az a fontos, hogy legyen egy hely, egy ember, aki akar ezzel a kérdéssel foglalkozni.
Felnőttként tanácstalanul
Mit tegyél, ha pályaválasztás előtt álló gyereked van, és sem te, sem ő nem érzi, nem tudja, mi az ő iránya, mi való neki? Melyik pálya, melyik szakma…
Legjobb, ha találsz olyan csoportot, ahol az övéi közt van, és ahol egy vagy több felnőtt irányításával fontos dolgokról beszélnek, feladatokat oldanak meg. Fontosnak azt nevezem, amivel tényleg boldogul majd az életben.
Ha nem ismersz ilyen csoportot, keress egy olyan szakembert, aki csípi ezt a korosztályt, és segít útba igazító kérdésekkel, feladatokkal, személyre szabva, odafigyelve.
Ha nem tudod szakemberhez vinni, olvass a témáról. Az, hogy te még nem éled azt az életet, amire szíved mélyén vágysz, az nem jelenti azt, hogy ne segíthetnél a gyerekednek. Az Irányváltó könyveimet útkeresőknek írtam. Főleg felnőtteknek, de fiatal olvasó is talál benne útbaigazító gondolatokat és kérdéseket. Ha szülőként elolvasod a 3 könyvet, fogsz tudni segíteni neki, hogy megtalálja a saját válaszait. Mert ugye az nem kérdés, hogy nem nálad van a szent grál (egyikünknél sincs), és hogy az ő vágya nem kell, hogy egyezzen a tiéddel? Készülj fel a témából a könyveimmel!
A harmadik, és közben első és nulladik és mindenekelőtt és fölött: MUTASS PÉLDÁT! A gyerek ebből erőt merít vagy lehangolódik, függően attól, mit lát tőled. Ha te unod, amit csinálsz, az nem fogja lelkesíteni őt. Ha rajongsz a munkádért, reményt adsz neki, hogy ez neki is menni fog.
Remény
Ha már remény, végezetül álljanak itt reménysugárként a három tini közül a lány szavai, aki a következőképpen fejezte be az általam elkezdett mondatokat.
Sikeres leszek, amikor… jól érzem magam.
A dolgozó ember…. lehet boldog is.
Nekem megmelengette a szívemet. Neked?
Mi a neked való irány a munka-hivatás terén? Keresd meg a könyveim segítségével.
Szeretettel,
Marianna
