A problémák természete

Bejegyzés megosztása

Hajlamosak vagyunk címkéket aggasztani dolgokra, különösen, ami az elképzeléseinktől eltérőket illeti. Várunk valamit, nem úgy alakul, és máris gigantikus probléma lesz belőle.

Gondolj csak az esőre.

Megkérdezel 10 városlakó embert, és 9 azt fogja mondani, hogy „fújj” eső, hiszen mit is lehet benne kezdeni? A maradék 1-nek kiskertje van, és számára az eső aranyat ér.

Valahogy így van ez a problémák esetén is.

Elsőre sokak gyomra összerándul, feszült, stresszes reakciói lesznek, ha egy nehézség felüti a fejét. „Jaj, ne már” – mondja, bele sem gondolva, micsoda lehetőségeket rejt magában az adott dolog.

„A drágakövet nem lehet súrlódás nélkül csiszolni, sem az embert megpróbáltatások nélkül.” – mondta Konfucius.

Ugye, milyen jó kis mondás ez? És milyen igaz!

Tudtad, hogy a probléma szó görög eredetű szó? Jelentése fölvetett kérdés, megoldandó dolog!

Ha így közelítünk felé, máris eltűnnek a sűrű fellegek az elménk égboltjáról. Semleges lesz, nem negatív!

Tovább megyek.

Mi a probléma igazából?

A probléma igazából két valóságkép összeütközéséből születik. Az egyik, amit érzékelünk, vagyis ami van. Más szóval maga a HELYZET. A másik pedig, amit szeretnénk, vagyis egy ELVÁRÁS.

Az esős példánál maradva, ha hétvégén kirándulni készülsz, és reggel meglátod, hogy szakad az eső, annak nem biztos, hogy örülni fogsz. A vágyadhoz (túra) nem passzol a nyakadba zúduló víz (eső).

Ugyanazon a napon tegyük fel, hogy egy másik illetőnek viszont vizsgára kell készülnie, ezért nem bánja az esőt, sőt legalább nem sajnálja a hétvégi napot, amit nem a természetben tölt, amit sokan mások megtehetnek, akik éppen nem tanulnak. Végül a harmadik példa főszereplője legyen egy aszály sújtotta település kertgazdája, akinek megváltás a reggeli kiadós eső.

Az eső mindhárom esetben ugyanaz, a maga összes tulajdonságával, természetével.

Mi az, ami más?

Az ember hozzáállása.

Mélyebb rétegek

De csavarjunk egy kicsit még a dolgon.

Amikor eltérést tapasztalunk a vágyott és észlelt valóságunk között, ez legtöbbször késztetést kelt bennünk a helyzet megváltoztatására. Időnként ez pofonegyszerű.

Amikor a szobában hidegebb van (észlelt valóság), mint szeretnénk (legyen meleg = vágyott valóság), feltekerjük a fűtést, és a vágyott és észlelt valóságkép eltérése megszűnik. Ez tehát percek alatt megoldódik. Ilyen helyzetekre egyébként gyakrabban használjuk a nehézség kifejezést.

A valódi problémák makacsabb természetűek. Néhány példa:

A nő évek óta utálja a munkáját, és a főnökére panaszkodik, de semmit nem cselekszik.

Egy férfi nem tud aludni, de „erőből” mégiscsak az ágyban marad behunyt szemmel, miközben arra gondol: „aludnom kéne már”. Amitől csak még éberebb lesz.

Ha azt mondja a szülő a gyermekének lefekvéskor, hogy ő, a felnőtt sem fél, ezért neki sincs mitől, attól még nem biztos, hogy a gyerek megnyugszik.

Mi a megoldás?

Hát, nem az észérvek, az biztos.

Ilyen esetekben ki kell lépni a keretekből, és a problémát létrehozó forrást szükséges megváltoztatni. Ez gyakran a megszokott kereteinkből való kilépést igényli tőlünk. Elsőre ez legtöbbször szokatlan, kényelmetlen.

Ismered a feladatot, amikor kilenc pontot kell összekötni négy egyenes vonallal úgy, hogy ne emeld fel a ceruzát/tollat?

Ha nem, írj nekem, elküldöm! Zseniális!

Hogyan fest a megoldás a fenti példák esetén?

Három módon.

1. Megváltoztathatjuk a helyzetet.

A nő felmond, és elindítja a saját vállalkozását.

2. Megváltoztathatjuk, ahogy észleljük a helyzetet.

A férfi megfigyeli, mikor alszik jól. Például mit eszik/cselekszik előtte.

3. Megváltoztathatjuk az elvárásainkat.

Megértéssel reagálva a gyerek természetes félelmére, megnyugtatva őt.

Az első példához hoztam egy frissen megjelent cikket is. ITT találod.

A mai gondolatomnak két fő tanulsága van.

Az egyik, hogy a problémáknak nevezett nehézségek legtöbbször szimpla helyzetek, amik semlegesek, és mi gyártunk bolhából elefántot.

A másik a problémákra való lehetséges lépéseinkről szól.

Neked melyik hozott új nézőpontot a fentiek közül?

Kérlek, írd meg nekem! Imádnám olvasni. Olyan jó érzés kapcsolatban lenni. észlelni, hogy ott vagy a túloldalon.

Őszinte megoldásokat kívánok neked minden felmerülő, kihívást jelentő helyzetben!

Szeretettel:

Marianna

Kövess itt is

Figyelmedbe ajánlom az alábbi felületeket is:

Legutóbbi bejegyzések

A problémák természete

Hajlamosak vagyunk címkéket aggasztani dolgokra, különösen, ami az elképzeléseinktől eltérőket illeti. Várunk valamit, nem úgy alakul, és máris gigantikus probléma

A dolgozó ember lehet boldog is

Hogyan lát minket felnőtteket a tini generáció a munka-hivatás terén? Te szoktál beszélgetni tinikkel? Tudod, hogyan gondolnak ránk, felnőttekre? Mit

Ezek is érdekelhetnek