Nem tudom, hány éves vagy, és mit tudsz a naptárban munkaszüneti napként szereplő május elsejéről. Ma erről szeretnék mesélni. Ugyanis függetlenül az éveid számától, a munka kikerülhetetlen része az életednek.
De ezt az állításomat kicsit lejjebb meg is cáfolom. Most jól összezavartalak, igaz? Mindjárt kibogozom a szálakat, és azt is megígérem, hogy találni fogsz olyan részt a következő írásomban, ami 1. új lesz számodra, és/vagy 2. új szempontokat ad neked.
Tarts velem!
Ha X generációs vagy, (tehát 1965-1980 között születtél), illetve ha ennél is régebb óta vagy fiatal, akkor egész biztos, hogy van saját élményed erről az ünnepről. Egy sor előkészület, majd felvonulások, éneklés, majális…
Kíváncsi lennék, mikre emlékszel ezekből az időkből. Szerencsére nekem többnyire kellemes képek villannak be. Még a fellépések, amikből nem lehetett kimaradni, sem okoztak kellemetlen perceket. Izgulást azt igen.
Ebben az írásban két dologgal készültem neked.
Elviszlek egy kis időutazásra, megmutatom ennek az ünnepnek az eredetét, a jelentőségét. Hiszen sok tíz éven át hagyott nyomot az emberek és családok életében. Olyan nap volt ez, amire készültünk, és amiről sokáig megemlékeztünk.
Ezután elmesélem a szó eredetét, és megnézzük, hogy az életünk szeletében milyen jelentőséggel bíró „napról” beszélünk.
Visszalapozunk a történelemben
Ma már el sem tudjuk képzelni, mennyire nem volt evidens, hogy a munkavállalónak jogai is vannak, nem csak kötelességei. Pedig ez az apropója a május elsejének!
Május 1., a munka ünnepe egy nemzetközileg elismert nap, amely a munkavállalók jogainak, a munkások mozgalmainak és az emberi jogok előmozdításának ünnepe.
Az egész az 1886-os chicagói Haymarket-mozgalomhoz köthető, ahol a munkások a nyolcórás munkanap bevezetéséért tüntettek. A tüntetés erőszakba torkollott, több ember meghalt, és a rendőrség letartóztatásokat hajtott végre. Az esemény emlékére és a munkások jogaiért vívott küzdelem tiszteletére a Szocialista Internacionálé 1889-ben május 1-jét jelölte ki a munkások nemzetközi napjának.
Világszerte több mint 80 országban tartják ezt a napot, köztük az Egyesült Államokban, Kanadában, az Európai Unió számos tagországában, Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában. Európában ez a nap általában munkaszüneti nap.
Május elseje a kis hazánkban
Ma már valószínű, hogy sokak számára országunkban csak egy sima munkaszüneti nap ez a dátum, különféle kulturális rendezvényekkel, és majálissal. Nem kell sokat visszafelé mennünk az időben, hogy egy egész más jelentőséget találjunk e mögött a nap mögött.
Magyarországon a május 1-jei felvonulásoknak hosszú története van, és különböző időszakokban eltérő formában zajlottak.
A munka ünnepe Magyarországon a 19. század végén jelent meg, a nemzetközi munkásmozgalmak hatására. Az első felvonulások a 20. század elején kezdődtek, gyakran politikai és szociális követelésekkel.
Az 1920-1944 közötti időszakban, a Horthy-kormányzat idején, a május 1-jei felvonulásokat és megmozdulásokat többnyire korlátozták vagy betiltották, mivel a rendszer konzervatív és autoriter volt, és nem támogatta a munkásmozgalmakat.
1945 után, különösen a szovjet befolyás megerősödésével, a május 1-jei felvonulások a kommunista ideológia fontos részévé váltak. Az 1950-es évektől kezdődően a szocialista kormányzat rendszeres felvonulásokat és ünnepségeket tartott május 1-jén, amelyek nagy tömegeket vonzottak. Ezek a felvonulások gyakran politikai propagandával és ideológiai üzenetekkel voltak átitatva, és az állam irányítása alatt álltak.
A május 1-jei ünnephez tartozott a vörös szín, ami a munkások mozgalmainak színe, illetve a sarló és kalapács, amelyek a munkásosztályt és a parasztságot szimbolizálták.
Az 1989-1990-es rendszerváltás után a május 1-jei felvonulások és ünnepségek elvesztették politikai és ideológiai jellegüket, és inkább a munka ünnepének és a tavasz megünneplésének szabadabb, sokszínűbb formájává váltak. Azóta a május 1-jei felvonulások és ünnepségek Magyarországon gyakran családi és közösségi események, koncertekkel, vásárokkal és kulturális programokkal. A felvonulások már nem olyan szervezettek és kötelező jellegűek, mint a szocializmus idején, és inkább szabadidős és társadalmi eseményekké váltak.
Eddig tartott a történelmi sétánk.
Most a szó jelentését, és jelentőségét az életünkben, szeretném nagyító alá venni, hogy ne csak elmenjünk mellette, hanem elgondolkozzunk rajta.
Munkán innen és túl
Életünk egyharmadát, vagy akár többet is töltjük munkával. Több idő lehet ez, mint amennyit egy ember a családjával, szeretteivel tölt. Már csak ezért is óriási jelentőséggel bír.
Az X, a Baby boomer és a Veteránok generációiban a munka egy kikerülhetetlen dolog volt, amit merev szabályok kereteztek. Ezeket a szabályokat az emberek elfogadták, akkor is, ha nem volt kényelmes. „Legyen egy jó munkahelyed, és becsüld meg magad”, lehetett hallani családban és azon kívül.
Mit is jelent ez a mondás „magyarul”? „Ne ugrálj, örülj, hogy van munkád.”
Hm.
Kérdezz meg ma egy Y, Z vagy Alfa generáció szülöttjét, hogyan gondolkodik a munkáról! Naná, hogy esze ágában sincs sanyargatni magát egy vacak munkahelyen. Hacsak nincs rendkívül alacsony önbecsülése, mert akkor sajnos korosztályi sajátosságok ellenére el fogja viselni a nem épp rózsás körülményeket is.
De én egy egészséges személyiséget alapul véve folytatom a témát.
A harmincas és még fiatalabb korosztály már önmagát akarja megvalósítani a munkája által (is). Neki nem mindegy, mi a munkakör, munkahely, milyen a főnök, a hangulat a munkatársakkal… Válogat. Könnyen odébb áll. Kihívást is ad a mostani munkahelyeknek, mivel tarthatják meg a fiatalokat.
Most csavarok egyet a dolgon!
A munka szavunk szláv eredetű. Eredeti jelentése szerint kín, baj, gyötrődés, vesződség.
Hagyok egy kis időt, hogy eljusson hozzád a fenti mondat.
Amikor én először találkoztam ezzel, minden világos lett. Érteni kezdtem, mi volt mindig is a bajom ezzel a munka mizériával. Valahogy mindig szűk volt, és korlátos, és csak rengeteg sok év után mertem váltani.
Na, de mire lehet a munkát felváltani?
Jöjjön még egy csavar.
Vajon miért munkaszüneti nap a munka ünnepe? Miért azzal ünnepelik az emberek, hogy nem dolgoznak?
És most jöjjön a poén, ahová ki akarok lyukadni.
Amikor azt teszem nap mint nap, amit imádok, akkor nem pihenéssel akarom azt ünnepelni!
Amikor a hivatásomat élem, abból érkezik – melléktermékkért – a bevételem, akkor értékesnek érzem magam és az ügyet, amit képviselek!
Szentül hiszem, és tapasztalom, hogy minőségi és mennyiségi ugrás a hivatásunkat élni.
Szabad, alkotó, felemelő, kiteljesítő kerete az életemnek, nem pedig egy szükséges rossz, amin túl kell lenni! Igen, a hetek, hónapok, és az évek gyorsan telnek. Igaz, a nyugdíj korhatár egyre tolódik, de hát akkor is hamar eljöhet.
Nagyon nem mindegy, mivel telnek a dolgozós éveink! Milyen érzés, milyen érték övezi. Milyen példát mutatunk gyerekeinknek. Miről fognak ránk emlékezni.
Május elseje a hivatásukat élő embereknek csak egy nap. Egy újabb értékes nap arra, hogy megmutathassák a tehetségüket, és alkossanak, új dolgokat hozzanak létre.
Így ezen a napon én nem a munkát, hanem a szívből jövő hivatást éltetem.
Hálával a szívemben, hogy ma már én is e szerint élhetek.
Teljes szívből kívánom, hogy ugyanezt mondhasd el magadról. És ha még nem így van, tudd, hogy a történetnek még nincs vége. Járj utána, ne add fel! Van, amiben te vagy jó, kivételes és különleges vagy.
Így kerülheted ki a munkát. Keresd a hivatásodat, és éld azt, amiben már most jó vagy!
Szeretettel,
Marianna
