Megmondtam már: vállald a sorsodat!

Bejegyzés megosztása

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: email

Te szoktál verseket olvasni?

Én sajnos ritkán. Van pedig valami egészen különleges bennük: rém gyorsan idegesítően mélyre tudnak hatolni.

Mint ez is.

Fogadd szeretettel. (Nem lesz feltétlen könnyű.)

Szabó Lőrinc: Ardsuna és Siva

– Mit nyavalyogsz, hogy kegyetlen az élet,
hogy megszakadsz s mégsem elég a pénzed
és hogy a harcot nem birod tovább?
Kár sírni, fájni, megmondtam ezerszer.
Mégis esztelen álmokba menekszel,
idillt akarsz, henye elégiát?

– Ne bánts, ne gyalázz. Fáradtan, hitetlen
megtettem én már, amit megtehettem,
talán többet is, bár keservesen,
és ha én a boldog idillre vágyom,
azért vágyom rá, mert e vad világon
csak benne nem volt részem sohasem.

– Nem is lesz soha. Mit gondolsz, ki boldog?
Ha farkas lennél, jobb volna a dolgod?
S ha fű volnál vagy katicabogár?
Ami él s mozog, mind úgy küzd, ahogy te
és nem lesz könnyebb kedvedért, sehogyse
lesz szelídebb a rettentő szabály.

– Volnék bestia, könnyű volna ölnöm,
volnék fűszál, lapúlhatnék a földön,
és ha bogár, szárnyam megmentene.
– Volnál csak az, látnád, amit ma nem látsz:
a mindenség két fele falja egymást
és az idill szörnyekkel van tele.

– De legalább nem tudnám, mit cselekszem!
– A szorongás csak ott volna szivedben!
– Nincs biztonság? – Sehol az ég alatt!
– Mi kéne hozzá? – Hogy te légy az isten.
– Mást mondj, olyat, ami nem lehetetlen.
– Megmondtam már: vállald a sorsodat!

Marianna

Kövess itt is

Figyelmedbe ajánlom az alábbi felületeket is:

Legutóbbi bejegyzések

Mi mozgat a mélyben?

Augusztusi blog bejegyzésemben írtam arról, hogy a mostani emberpróbáló időkben milyen fontos önmagunkra támaszkodni. Igen ám, de mi van akkor,

A napos oldal

A természet tálcán kínálja számunkra szimbólumait. Csodásan használhatjuk őket életünk napi rutinjaként. A kedvencem a Naphoz kapcsolódik.

Ezek is érdekelhetnek