Napok óta mozdulatlan a levegő, a mindent elárasztó, nehéz hőségben pedig a külvilág is visszavett a tempóból. Ez a csendesebb időszak nálad is felszínre hozhatja a fokozott lelki érzékenységet, ami próbára teszi a belső egyensúly megtartását.
Aki ismer, és követi a gondolataimat, tudja, hogy az önfejlesztés és az önismeret elkötelezett híve vagyok. Szenvedélyesen hiszek abban, hogy a sorsunk alakulásáért, a belső békénkért, szabadságunkért és a jóllétünkért a mi magunk vagyunk a legfőbb kulcs. Nem mutogathatunk kifelé; a mi feladatunk boldoggá „varázsolni” magunkat. Ez az írás azonban kivételesen egy olyan területről szól, amely túlmutat az egyéni elakadásokon.
Van egy pont az életben, amit nem lehet egyetlen dátumhoz kötni. Sok apró hatás összeadódik, aztán egyszer csak már ott van, és egy erőteljes mondatként kiszakad az emberből: „Elegem van”.
Szerencsés ómen vagy baljós árnyék? Attól függ. Mindjárt mondom, mitől.
Január, újév, tiszta lap. Eddig klassz, eddig tetszik. Bármi írható erre az üres lapra. Ez csoda izgi! De vajon tényleg minden most kezdődik?
Van egy furcsa dolog az életünkben:egészen pontosan tudjuk, mennyit ér egy új mobiltelefon, egy utazás, egy képzés, vagy egy lakásfelújítás. Mérünk, számolunk, összehasonlítunk. Időt, pénzt, energiát. Befektetésként tekintünk rájuk. E mellett pedig alig gondolkodunk el azon, milyen állapotban vagyunk jelen az életünkben, miközben mindezt használjuk. Holott minden ezen múlik. Nem azon, hogy mit birtoklunk, hanem azon, hogyan vagyunk benne.
Te készítettél már valaha saját credo-t, hitvallást?Olyat, ami teljesen sk, személyes, mélyen belőled fakad, rólad szól… Bensőséges, mégis erőt sugárzó. Én nemrég fogtam neki újra, sok-sok év kihagyás után.Egy táncos szöveg inspirálta, ami alapján megalkottam a sajátomat.Amikor kész lett, éreztem, hogy valami a helyére került. Ismét igazabb és önazonosabb lettem. Ennek az élményét hoztam el, szeretném, ha te is átélnéd. Ezért meghívlak, hogy készítsd el a saját credo-dat. Tarts velem!
Nem egy bonyolult cím, és könnyű azt gondolni, hogy a világ legegyszerűbb dolga őszintének lenni magunkkal… Ha így lenne, nem szentelnék neki egy egész blog cikket. Sorsfordító időket élünk. Nem azért, ami kint történik a világban… hanem azért, amit mi élünk meg a világból. Elsősorban a sajátunkból. Önismereti utam és segítő pályafutásom hosszú évei alatt tapasztalom, hogy mindannyian azt gondoljuk, őszinték vagyunk magunkhoz. És ez így is van. Mindenki a saját szintjén őszinte magához. Csak az nem biztos, hogy elegendő lesz… mihez is?
Hajlamosak vagyunk címkéket aggasztani dolgokra, különösen, ami az elképzeléseinktől eltérőket illeti. Várunk valamit, nem úgy alakul, és máris gigantikus probléma lesz belőle. Gondolj csak az esőre. Megkérdezel 10 városlakó embert, és 9 azt fogja mondani, hogy „fújj” eső, hiszen mit is lehet benne kezdeni? A maradék 1-nek kiskertje van, és számára az eső aranyat ér. Valahogy így van ez a problémák esetén is.
Mi az az aranykalitka jelenség, és miért olyan fontos, hogy ismerjük? Ismét egy tökéletes képi elem a magyar nyelvből. A csillogó arany, mint értékes fém, és a szabadságra született madár börtöne, a kalitka. Kívülről arany, belülről kalitka. Arra kérlek, kedves Olvasó, tedd a szívedre a kezed, és gondold végig, mikor hoztál utoljára olyan döntést, amit kényelem, megszokás, és a „biztonság” illúziója táplált? A jó és rossz hírem egyszerre, hogy mind kerültünk már ilyen csapdába, és mind meg is fizettük az árát. De miért csapjuk be magunkat, miért maradunk benne azokban a helyzetekben, amelyek éppolyan mérgezőek, mint egy kínzó aranykalitka?