Hallottad már, hogy az önismeret az egyik legjobb befektetés életed alakulása, vagyis a boldogságod szempontjából? És mit gondolsz erről? Megint egy újhullámos divat, ami mögött nincs tartalom; igen, van benne valami, én mindent tudok magamról; vagy igen, ez tényleg jó dolog, pláne, ha jól választom meg, kit hívok segítségül ehhez az úthoz.
Ez egy tartalmas, izgalmas és hasznos utazás. Ha már jársz ezen az úton, és vannak élményeid, tudod, miről beszélek. És azt is, milyen jó lenne lerövidíteni az utat, és ha most kezdenéd, már tudnád, hogyan.
Ha gondolkodsz az induláson, önmagad megismerése felé, jól jön minden tanács, ami a tapasztalatokon alapul. Erről, és az út lerövidítéséről szól a mai írásom.
Ha újra 22 éves lennék, a mostani fejemmel is újra azt választanám, hogy mindent tudni akarok önmagamról. Mindent. Pont, mint akkor. Emlékszem a lelkiállapotra: nem értettem egy sor dolgot, eluralkodtak rajtam érzések, és maguk alá gyűrtek, össze-vissza cikáztak a gondolataim. Fiatal voltam, és ambiciózus, gyakorlatilag az életem küszöbén, és mégis minden olyan zavaros volt.
Akartam érteni a dolgokat magamban és magam körül, akartam jól, jobban teljesíteni életem különféle területein. Sok év telt el azóta, és annyira megszerettem ezt az utat, hogy most már azon az oldalon állok, ahol hivatásomként mindent el akarok neked mondani arról, amit megtanultam, hogy neked lehetőség szerint sokkal rövidebb utad legyen az igazi önmagaddal való találkozás.
Csapjunk hát bele.
Emlékszem, milyen jó lett volna, ha az elszánt keresésemben rögtön olyan helyre kerülök, ahol remek kérdéseket tesznek fel nekem, aminek kapcsán hamar kiderül, ki vagyok és, és ami legalább ilyen fontos, hogy ki nem, hogy egyértelműen tudjak igent és nemet mondani a dolgokra, amik szembe jöttek velem. Ahol figyelnek rám, és kihozzák belőlem a legjobbat, és folyamatos változásra, fejlődésre sarkallnak.
Nem pont így történt, ám ahogy mára kialakult a kapcsolatom önmagammal, az már megelégedéssel tölt el. Hosszú volt az út, sok kereséssel, sikerrel és kihívással. Egészen biztos vagyok benne, hogy ez az út lerövidíthető. Ezt választottam hivatásomnak.
Utadat megkönnyítendő, készítettem neked egy hasznos útitársat az önfelfedezésedhez.
A Saját utadon e-book egy öröknaptár, az év 365 napján hűséges kísérőd, és jó barátod. Az egyik legjobb befektetésed, ha a saját életedet szeretnéd élni, vagyis megtudni ki vagy, és ki nem vagy, ennek köszönhetően pedig a legjobb döntéseket hozni, bármilyen helyzetbe is kerülsz.
A Tudástár menüpontban megrendelheted.
Tapasztalatom szerint három tábor létezik az önismeret kapcsán.
- Vannak, akik teljes ellenállással vannak felé, szerintük ez valami újhullámos divat, és nincs semmi értelme. Általában azt gondolják magukról, hogy tökéletesen ismerik önmagukat. Ám az valamiért nem derül ki számukra, miért rossz a párkapcsolatuk, miért nem szeretnek munkába járni, és miért nem áll velük szóba a kamasz gyerekük.
- Vannak, akik elhiszik, hogy fontos ismerni önmagunkat, ezért bele is vetik magukat a módszerek arzenáljába. Csaknem válogatás nélkül kipróbálnak mindent. Miután ezeken a helyeken elfogadást tapasztalnak, abba sem hagyják a folyamatot, sorra jelentkeznek a következő szeretet adagért. Fejlődés, életszínvonal-beli változás ritkán kíséri a dolgot.
- A harmadik csoportban lévők is valószínű anno fejest ugrottak az önismereti módszerekbe, ám viszonylag hamar felismerik, hogy jó nagy részük csak kenegeti a problémát. Elkezdenek tudatosan választani programot, és általában kikötnek egy mesternél, egy alkalmas instant megoldás helyett kitartóan mennek beljebb és beljebb, míg előbb-utóbb kapcsolódni tudnak valódi önmagukkal. Lesz egy jó iránytűjük, mikor van meg ez a felemelő, kreatív és fejlődni kész állapot. Mindent, ami elviszi őket ettől, azt kerülik. Rendszeresen lépik át a határaikat, vannak céljaik, és készek tenni értük.
Amikor elindultam önmagam megismerésének az útján, fogalmam sem volt, mi vár rám. Nem tudtam, hogy néha fájni fog, ahogyan azt sem, hogy milyen fantasztikus, felszabadító érzés magam mögött hagyni mindazt, ami nem vagyok: hiedelem, félelem, rossz szokások, mások programjai, megfelelési kényszerek.
Tudod, mire jöttem rá ennyi év távlatából?
Újra vállalnám a fájdalmat, hiszen annyira elenyésző ahhoz képest, ami a másik oldalon van. Szabadság, öröm, lelkesedés, vidámság és játékosság. És ezek az utóbbi időben egyre fokozódnak.
Ha az önismeret ilyen jó dolog, miért nem követik sokan?
Ó, hát mert munkás dolog ám az. Mert összehasonlíthatatlanul kényelmesebb beletörődni abba, ami van, eltemetni vágyakat, és kifogásokat keresni.
Sosem a könnyebb út visz előre.
Ám itt is, mint bármely teremtő folyamatban, segítik, aki megteszi az első lépést. Mintha megérkezne a jel az Univerzumnak (helyettesítsd be saját hited szerint), hogy ni csak, egy ember elindult, és az a szándéka, hogy felfedezze az igazi önmagát. Ez valami olyan hatalmas erővel bír, hogy nem marad válasz, és segítség nélkül.
Az önismereti szándékot szinte minden esetben követi az út (könyv, módszer, mester) felfedezése, akár teljesen váratlanul, ami eszköz lesz a befelé haladáshoz. Megfogalmazod magadban a szándékot, és pár nap, hét múlva megjelenik egy ismerősöd, és beszél egy tanfolyamról, egy könyvről, ami felkelti az érdeklődésedet. Aztán a következő pillanatban már résztvevőként ülsz a tanfolyamon, vagy olvasod a könyvet. Így kezdődik.
A folytatás mindenkinél más. Ahogy fentebb is írtam, van, aki mindenevő, belekóstol egy rakás programba, szinte válogatás nélkül. Ezzel rengeteg időt lehet eltölteni. Van, aki szinte függővé válik, és mindig elmegy a maga „önismeret adagjáért”, amivel időről-időre jól érzi magát. De az élete jelentősen nem változik, mert egy valamit sosem tesz meg: nem lép, nem cselekszik egy hatalmas nagyot. Csak épp a kényelem határáig. Pedig a valódi változás azon kívül van.
A Harcosok klubja című filmben két szereplő ölre megy azért, ki melyik támogató csoportba járjon, mert egyszerre nem lehetnek jelen mindketten, még lebuknának, hogy csak használják a csoportot.
Ha igazán tiszta az érzékelése valakinek, hamar rátalál arra az útra, arra a mesterre, aki leginkább segíti út a felfedezései felé. Ilyenkor egész rövid idő alatt látványos eredmények születnek. Az illető határozottan nemet mond arra, ami már nem szolgálja őt az új útján, és ugyanilyen határozottan választja a neki megfelelőt.
Tudod, mi a csodálatos hír?
Nem lehet későn kezdeni. Lehetsz 30 vagy 50, vagy akár 70 éves is, ha feltámadt benned a vágy, hogy megtudd, mi mozgat, mitől félsz, és mindek örülsz igazán, akkor nincs, ami megállíthatna – kivéve a saját egód, az agyalós, „okosabb” feled, aki persze mindent elkövet, hogy lebeszéljen. Miért teszi ezt? Mert ő pontosan tudja, hogy neki vége, ha te elindulsz. Az egó hatalmas manipulátor.
Minden alkalommal érezheted, amikor felvillan benned egy ötlet, ám a következő pillanatban már gyártod is az ellenérveket, és gyakorlatilag 1 perc alatt lebeszéled magad, és még jól meg is magyarázod magadnak, hogy hát az időjárás, a körülmények, a másik ember, stb. miatt ez nem is jó ötlet. Ám az nyilvánvaló, hogy ezt sosem tudod meg addig, míg ki nem próbálod.
Ugyanez a szitu, amikor látsz valakit az utcán, ismeretlenül, és valamiért nem tudod levenni róla a szemed, és legszívesebben odamennél hozzá, hogy elmond neki, hogy… de persze nem teszed, mert nem szokás, mert hülyének fog nézni, mert bla-bla-bla.
Hatalmas öröm nem bedőlni az egó ilyetén paráinak.
Hétvégén Újpesten jártam, ahol felállítottak egy mini korcsolyapályát a városháza oldalában. Számos ember korizott körbe-körbe, sütött a nap, csodás látvány volt. Volt, aki a párjával, volt, aki gyerekével rótta a köröket. A többség kezdő volt. Egy férfi kimagaslóan profin siklott el mindenki mellett, harmonikus, dinamikus mozdulatokkal haladt. Rabul ejtette a tekintetemet. El akartam mondani neki, milyen szép látvány nézni a mozgását.
Hát persze, hogy rajtam is átsuhant, hogy de hát ez… és 20 másodperc alatt ezt meg is állítottam, ezután már csak arra figyeltem, amit szeretnék. Lelki szemeimmel láttam, hogy beszélgetünk, és az érzést is éreztem, hogy tudathatom valakivel, mekkora örömöt ad nekem, amit csinál. És így lett. Megszólítottam, és picit beszélgettünk. Meglepődött ugyan, de mosolyogva megköszönte. Váltottunk még pár mondatot, és én határtalan örömmel a szívemben jöttem el. Megcsináltam!
Ez egyértelműen annak köszönhető, hogy már jóban vagyok magammal, élő, eleven a kapcsolatom a belső hangommal.
Neked is van belső hangod. Az a hang a legeslegjobban ismer téged. Mindent tud rólad, és minden pillanatban súg. Iránytű hozzá az érzéseid. Ha jól vagy, akkor összhangban vagy a belső hangoddal. Mondhatnám, hogy ilyen egyszerű, de innen még jön egy igen fontos lépés: megfejteni, hogy miért nem vagy jól.
Ennek az írásnak nem célja most belemenni ebbe, ám ha gyakran érzed magad vacakul a bőrödben, javaslom, keresd meg az okát, mert addig nincs igazi változás, míg pontosan nem tudod, mi mozgat téged tudattalanul.
Hú, ekkora kalandozás után álljon itt összefoglalásként, amit anno önismereti utat kezdő, és azóta, mint önismeretre biztató mentor, személyes lélek-edző tapasztaltam, és tanácsolok neked, bárhol jársz is az úton:
- önmagad megismerése kulcs a boldog életedhez – különben honnan tudnád, mi visz téged előre, és mi hátráltat
- roppant fontosak a jó kérdések – csak olyan programot, mestert válassz, ahol jó kérdéseket kapsz, és abban segítenek, hogy te találd meg a válaszokat
- fontos a konzultálási lehetőség – ezért ha egy program vagy személyes tanácsadás után nem ajánlják fel neked a további konzultáció lehetőségét, azt fejezd be – a fejlődéshez nem elég egy impulzus
- mindvégig érezned kell, hogy rád figyelnek, te vagy a fontos – ezt könnyen megérzed, hallgass a szívedre
- energiát kell beletenned az eredményhez, időt és pénzt – ahogy bármi más fontos dologra is rászánod ezeket
- az eredményhez szükséges még a kitartásod, feljebb már említettem, egy alkalom ritkán hozza meg az átütő sikert
Ehhez a kalandos felfedező úthoz most egy rendkívül hasznos segítséget kínálok neked.
Egy öröknaptárt, ami az év 365 napján társad lesz az önismereti utadon. Olyan, mintha ott lennék veled, mintha kísérnélek a Saját Utadon. Gyakorlatilag becsomagoltam magam szavak, képek, mondatok kérdések formájában. Igényli a te munkádat, ám bármikor a folyamat során, ha elakadtál, ha kérdésed van, fordulhatsz hozzám, és bátorítalak is, hogy tedd meg. Kérdés, megosztás, minden jöhet. marianna@sajatutadon.hu
Mit nyersz ezzel az öröknaptárral?
- egy remek eszközt, hogy felfedezd önmagad, a saját motivációidat, és így átvehesd az irányítást a saját életed fölött
- új lendületet, hogy végre megtaláld, amire vágysz
- megerősítéseket, hogy tántoríthatatlanul a pozitív oldalon járj
- esztétikai élményt, mivel fotók elevenítik mega szavakat, megragadnak egy-egy hangulatot, képpé varázsolják a jó dolgokat az életben.
- örök útitársat ahhoz, hogy mindig emlékezz a legeslegjobb önmagadra
Csodás ajándék lehet ez szeretteidnek is.
Rajta hát, ajándékozd meg magad és szeretteidet ezzel az öröknaptárral, mely kulcs ahhoz, hogy bárki kihozza magából a legjobbat!
Szeretettel:
Marianna
Maradjunk kapcsolatban! Az aktualitásokért iratkozz fel a hírlevélre!
