Előző blog bejegyzésemben az volt a téma, ki mire ér rá. Olvasd el itt, ha eddig elkerülte volna a figyelmed. Ehhez kapcsolódik a mostani témám is, amikor valaki utólag visszanézve látja, hogy milyen kár volt időt, energiát pazarolni olyan munkára, ami nem lelkesíti, ami nincs összhangban a legmélyebb vágyaival. Lehet ezt vajon előre is tudni, mi lesz felesleges kör?
Olyan sok dolgunk van. Tengernyi teendő. Egyik a másik után. Vajon végig rohanjuk az életünket, vagy sikerül JELEN lenni, és élni, ami van. Ami számít.
Ha elkötelezett híve vagy a pozitív gondolkodásnak, akkor egy olyan periódusban, amikor kicsúszni látszanak a dolgok a kezedből, nem lesz könnyű dolgod. Miért mondom ezt?
Hogyan látod magad? Szépnek? Értékesnek? Olyannak, aki eléri, amit akar? Bízom benne, hogy mindháromra hatalmas IGEN a válaszod! A hozzám fordulók viszont nem így vannak vele. És naná, hogy nekem is sokáig meggyűlt a bajom ezekkel. Egyikkel, vagy akár mindegyikkel. Az, ahogyan látjuk magunkat, meghatározza a dolgaink sikerességét. Pont annyi bátorsággal kezdünk bele dolgokba, mint amilyen a magunkról alkotott kép. Ami aztán az életünk minden területére hatással van.
Sokan úgy nőttünk fel, hogy magunkat elismerni nem szép dolog, az „bűzlik”. Ezzel egy jó messzi pályára állítanak minket gyerekkorunk jóakarói önmagunk elfogadásától és szeretetétől. És jó sok év, mire ezt helyre tudjuk állítani. De megéri. Nekem is jutott ebből a „magadat dicsérni büdös” csomagból, most mégis egy sikerélményemet szeretném megosztani veled, példaként arra, milyen jó érzés beváltani egy magunknak tett fontos ígéretünket.
A statisztikák szerint 4-6 hét , és máris elillan az év elején szőtt nagy Terv. De legalábbis az oda vezető úton komoly elakadás látható. Kihívások. Így február végén „esedékesek”.
Három kérdéssel ki tudod nyomozni, vajon hol lankadt el a lelkesedésed.
Minden év indulása egy új reménysugár, hogy mindaz, amire vágyunk, az álmaink megvalósulhatnak. Mégis nagyon kevés vágy válik megvalósult eredménnyé. Miért?
Az év vége, a karácsonyi készülődés elmaradhatatlan kelléke a bejgli. Amikor itt tartunk, már valóban csak napok vannak hátra az évből. Sok háziasszony rengeteget sürög-forog otthon, hogy minden elkészüljön az ünnepekre: takarítás, mosás, sütés-főzés, csomagolás. A többiek már leeresztenek, a gyerekek a téli szünetet élvezik, a férj a szabadságát. De mi van a ház úrnőjével? Ha ismersz olyan elhivatott és szorgalmas nőt, aki év végén is a szeretteiért tesz-vesz, küldd el neki ezt a bejegyzést.
Miféle misztikus, fura kifejezés ez? Mit takar? Mire jó? Erről szól ez az írás.
Blog Kövess itt is asszertivkommunikacio sajatutadon sajatutadon marianna-varga Iratkozz fel hírlevelemre!