Vajon mennyire támogatja az iskola a kreativitást?

Bejegyzés megosztása

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: email

Nemrég még a nyári kánikulától szenvedtünk, ma meg már az ősz előszelét érezni. Szeptember eleje lévén fő attrakció az iskolakezdés, amiről mindig eszembe jut a címben is feltett kérdés, vajon mennyire támogatja az iskola a kreativitást.

Te hogyan emlékszel? Hány olyan helyzet jut eszedbe, amikor tanáraid arra biztattak, próbálj ki minél több dolgot bátran, és hibázz is jó sokat, mert csak így lehet tanulni?

Szerencsére…

… pusztán az iskola nem tudja kiirtani a kreativitást.

Olvastam egyszer, hogy a kreativitás minden ember sajátja.

Azok élik leginkább, akik magukat kreatívnak hiszik. Ez megtetszett. Komolyan is vettem, és bármikor megesküszöm rá, hogy az vagyok. És lám, tényleg mindig van egy csomó ötletem. Ezt nagyon élvezem.

Hiszem, hogy minden ember kreatív, te is, én is. Néha, rövidebb-hosszabb időkre el tudunk feledkezni erről az adottságunkról, ám – nálam biztosan így van – utat tör magának a szokatlan, a játékos, a felfedező.

A témáról egyszer megkérdeztek egy haza marketing szakembert, Wolf Gábort. Az ő gondolatait szeretném megosztani veled.

„Nem hozzá kell adnod valamit magadhoz, hanem ki kell kapcsolnod magadból az ellenállást a kreativitással kapcsolatban.

Gyerekeket sosem hallottál még panaszkodni a kreativitás hiányáról.

A kreatív ember nem ismeri a kudarc szót. Minden cselekedte, alkotása valamire való kísérlet.  Recept: nevess és engedd, hogy középszerű dolgok is kijöjjenek belőled.

Amije nincs a kreatív embernek:

  1. kudarc érzése
  2. időérzéke
  3. maximalizmusa

A kacat nem selejt, hanem fontos melléktermék.

A kreativitás fejleszthető. Meglepő módon ésszerű kötöttségek közt fejlődik a legjobban. Ha minden megengedett, akkor nincs kihívás. Ha van korlát, és abban lehet mozogni, beindulnak az ötletek. Amíg az agyad gyötröd kreativitást fejlesztő feladatokkal, gyakorlatokkal, az agy kevésbé öregszik.

A kreativitás ellenségei:

  1. ha túl szerény vagy, nincs önbizalmad
  2. félelem, bizonytalanság – a profizmus felé vezető út első lépése a bénázás, bénázz hát büszkén
  3. tökölés – csapj bele, és majd menet közben megtanulod
  4. tökéletességre való törekvés, maximalizmus

Az oktatási rendszerünk nem erősíti a kreativitást, mert hibakereső.”

És ezzel el is érkeztünk a válaszhoz a címben feltett kérdésemre. A mai hagyományos oktatási rendszerünk sajnos nem támogatja a szokatlan utakat. Semmit, ami kilóg a sorból. Néhány alternatív iskolában van helye merész, új dolgoknak, és így ott szabadabban nőnek fel gyerekek.

A hagyományos iskolákban a szülők feladata marad szabadon hagyni gyerekeiket. Ha ezt képesek megtenni, kész nyereség mindenkinek. Robotok helyett élni szerető emberek népesítik be a Földet.

Milyen lehetőséged van felnőtt korodban visszaszerezni és ápolni a kreativitásodat?

  1. Először is, tanulj a fentiekből, tegyél azért, hogy más úton járj.
  2. Szerezz stabil önbizalmat. Ezt nem adják ingyen. Légy kitartó. Az önismereted elhozza ezt a megérdemelt gyümölcsöt.
  3. Hibázz minél többet. Ha én vagyok az első, aki erre biztat, vegyél komolyan. A recept: találj ki valami meredek ötletet, kezdd el, és hibázz, amennyit csak tudsz. És mindig vond le a tanulságot.
  4. Felejtsd el a halogatást. Még ha fogalmad sincs, mi lesz az első lépésed után, sose várj tökéletes forgatókönyvre. Kezdd el, hibázz, és korrigáld.
  5. Szeresd az eredményt akkor is, ha nem tökéletes. Nincs olyan nagy ember, akinek elsőre tökéletesen ment volna, amiben ma profi. 10 000 óra gyakorlás – mondják, ennyi szükséges a profizmushoz. Te kész vagy elkezdeni? Tart, amíg tart, kerül, amibe kerül?
  6. Járj szokatlan utakon. Fizikailag is és gondolkodásban is. Légy résen, ha valamit az ismerős módon csinálsz. Kísérletezz, kalandozz. Légy szabad.

Örülnék, ha megosztanál kreativitással kapcsolatos élményeket. Számtalan területe van, a leghétköznapibb dolgoktól az extrémekig.

Elmesélek egy saját példát

Külföldön éltem, amikor is a házinénim kizárta magát. Hazaérve egy csöppet nem pánikoztam. Első emelet révén rögtön megszületett a terv: bemászok kívülről a nyitott ablakon. Kértem a szomszédoktól asztalokat, székeket, egymásra pakoltam őket, és kész is volt a „létra”. Olyan sok támogatóm akadt a projekt hallatán, hogy kisebb tömeg vigyázta az építmény biztonságát.

Mondanom sem kell, sikeresen bejutottam. A közösség formáló erejét élveztem a legjobban, no meg a 95 éves házinéni őszinte elismerését.

Légy bátor. Maradj szabad és járj új utakon.

A saját utadon.

Szeretettel,

Marianna

További aktualitásokról, programokról hírlevélben értesülhetsz:

[mc4wp_form id=”277″]

Kövess itt is

Figyelmedbe ajánlom az alábbi felületeket is:

Legutóbbi bejegyzések

Te magad – kívül és belül

Hogyan látod magad? Szépnek? Értékesnek? Olyannak, aki eléri, amit akar? Bízom benne, hogy mindháromra hatalmas IGEN a válaszod! A hozzám

A magunknak tett ígéreteink

Sokan úgy nőttünk fel, hogy magunkat elismerni nem szép dolog, az „bűzlik”. Ezzel egy jó messzi pályára állítanak minket gyerekkorunk

Amikor jönnek a kihívások

A statisztikák szerint 4-6 hét , és máris elillan az év elején szőtt nagy Terv. De legalábbis az oda vezető úton komoly elakadás látható. Kihívások. Így február végén „esedékesek”.
Három kérdéssel ki tudod nyomozni, vajon hol lankadt el a lelkesedésed.

Ezek is érdekelhetnek