Minden ember jó valamiben. Ennek felfedezése és alkalmazása létezésünk értelme.
Te miben vagy tehetséges?
Mert az egészen biztos, hogy tehetséges vagy valamiben. Ha még nem tudod, mi az, nem jelenti, hogy nincs ilyen. Maximum még nem találtad meg. Szeretnéd megtalálni?
Munka és hivatás témában kétféle ember létezik. Van, aki úgy éli le az életét, hogy elvégzi a munkáját, bár nem élvezi azt. Alig várja a hétvégét. És van, aki imádja, amit csinál, nem tudja e nélkül elképzelni magát, hiszen amit tesz, az a lénye maga. Egy darab belőle. A hétköznapok és a hétvégék nem határolódnak el élesen, hanem természetes hullámzásai a hétnek.
Ez utóbbi típus az emberek nagyon kis százalékát teszik ki. Hogy miért? Ennek több oka is lehetséges.
Az egyik az oktatás. Ez az a terület, ami jelen formájában rengeteg embert eltérít a természetes tehetségétől. Amikor óvoda után rögtön iskolás lesz egy kisgyerek, még imád játszani, felfedezni minden csodát maga körül. Tele van kíváncsisággal, tettvággyal. (Optimális esetről beszélek, arról, amikor a szülők hagyják ezt a természetes gyermeki tulajdonságot kiáradni.) A szülők sokat mesélnek az iskoláról, hogy ott már nagyfiúként, nagylányként kell viselkedni, hogy sokat fog tanulni, és hogy ez jó lesz neki.
Aztán mi történik? Temérdek szabállyal találja szemben magát a nebuló, aki a nyáron még legálisan lehetett játszó kisgyerek. Szeptembertől pedig néhányszor 45 percen át figyelnie kell, és megfelelni olyan dolgoknak, ami koránt sem biztos, hogy a javát szolgálják. Mert melyik iskolában figyelnek egyedileg oda minden diákra, hogy felfedezzék, minek a hallatán csillan fel a szeme az érdeklődéstől? És hol engedik, hogy a kisdiák a saját tempójában fedezze fel az anyagot? Egy szó, mint száz, ez az egyik olyan momentum egy gyerek életében, amitől leszokhat a saját egyediségéről, és a világ felfedezéséről, helyette pedálozni kezdhet a jó jegyekért, és az elismerésért.
Az iskola mellett ott van a családi minták sora. Próbálj meg egy generációk óta orvos családban nem orvosnak lenni, ahol elvárás is, hogy vidd tovább ezt a nemes feladatot. Illetve ki ne hallott volna olyan történetet, amikor a szülők találták ki, mi lesz jó a gyereküknek, milyen szakmát, diplomát kell ahhoz megszereznie, hogy szerintük boldoguljon az életben. Sok boldogtalan életút melegágya ez.
Gyerekkorunkban elhittük, amit a szüleink és más felnőttek mondtak nekünk. Ahogyan ők tanították, az lett számunkra is a világ. Csak jóval később kezdjük el kialakítani a saját értékrendünk szerinti válaszainkat. De ehhez fel kell tennünk kérdéseket, meg kell kérdőjeleznünk dolgokat, és ki kell alakítanunk a saját értékrendünket.
Ki segít ebben? Hát, nem biztos, hogy valaki is segít egyáltalán. Ha van némi egészséges alkotó ösztön benned, akkor magadtól bejárod ezt az utat.
Aki nagyon rászokott, hogy viselkedjen, megfeleljen másoknak, még 50 évesen sem fogja tudni, mi a jó neki. Éli az életét, lehet munkája, családja, de mechanikusan teszi a dolgod, élete minden színterén. Várja a hétvégét, hogy végre legyen egy kis ideje, amiben aztán a héten el nem végzett dolgok szakadnak rá, és mellette marad némi idő olyanokra is, amit igazán szeret csinálni. Egyáltalán nem biztos, hogy erre vágyott kisgyerekként.
A valódi önmagadtól eltávolító impulzusok sora ezzel nem ér véget, én most mégsem sorolom tovább, hiszen nem ez a fontos, hanem az, te mit szeretnél. Mikor lesz eleged, és mikor döntesz úgy, hogy a magad útját járod. Abban is, hogy mivel töltöd dolgos óráidat.
Ha fel akarod fedezni, miben vagy tehetséges, különösen kitartónak és következetesnek kell lenned. Mélyre kell ásnod magadban. Olyan feltételeket kell teremtened, amik lehetővé teszik, hogy tehetségeid megmutatkozzanak.
Ez biztosan nem hullik az öledbe, ám kaphatsz jeleket, jöhet veled szembe a lehetőség, ami te vagy. Nagyon ébernek kell lenned. Éber akkor tudsz lenni, ha lerakod a múlt mintáit. Mindet. És arra kezdesz el figyelni, ami a regiment külső hatás mellett – vagy épp ellenére – te vagy.
Mire figyelj, amikor a küldetésedet keresed?
Figyeld azokat a helyzeteket, amitől örömteli és lelkes leszel. Aztán azokat, amikor megszűnik az időérzéked, elfelejtesz inni, enni – amikor megszűnik minden, ami azon kívül van, amit épp teszel. Mik ezek a te esetedben?
Ha azt teszed, amit szeretsz, az feltölti a lelked, energia áramlik az egész lényedbe, amit aztán észrevétlenül sugárzol ki magadból. Figyeld meg, ha például szeretsz táncolni, egy remek tánc után kicsattanó lendülettel akár az utcán is táncra perdülnél! Pontosan ilyen, amikor a munkád a hivatásod. Reggel és este, hétköznap és hétvégén jönnek az öletek, és alig tudod leállítani magad, hogy mással is foglalkozz. Mert imádod!
Olyan egyszerűnek hangzik. Vajon az? Egyáltalán. Minél több időt töltöttél olyan munkával, ami nagyon nem te vagy, annál több munkád lesz azzal, hogy emlékezz arra, aki vagy, amiben jó vagy. Ám jusson eszedbe, mily rengeteg időd maradt még, hogy amint már éled, aki vagy, a hivatásodban is, örömet adjon neked, és ezáltal a világnak.
A világ tele van meglepetéssel, felfedezni váró csodával! Fedezd fel, mi a te hivatásod!
október 23. Budapest, Megtalálom a hivatásom workshop
A program rövid ismertetője a honlapomon:
Jelentkezés, bővebb információ: marianna@sajatutadon.hu
Szeretettel vérlak!
Marianna
Maradjunk kapcsolatban! Az aktualitásokért iratkozz fel a hírlevélre!
