Emberpróbáló időket élünk. Alig jöttünk ki a Covid már nem is tudjuk, hányadik hullámából, Ukrajnában háború dúl, itthon pedig egekbe szöktek az árak. Ebből egy is elég, hogy felborítsa a lelki békénket. Te mit látsz magad körül? Mivel még rövid ideig tart a nyár, többen a pihenés mögé rejtik, és látszólag nem látják lappangó félelmüket, a kérdést: „Mi lesz most? Hogyan fogunk élni?”
Előző blog bejegyzésemben az volt a téma, ki mire ér rá. Olvasd el itt, ha eddig elkerülte volna a figyelmed. Ehhez kapcsolódik a mostani témám is, amikor valaki utólag visszanézve látja, hogy milyen kár volt időt, energiát pazarolni olyan munkára, ami nem lelkesíti, ami nincs összhangban a legmélyebb vágyaival. Lehet ezt vajon előre is tudni, mi lesz felesleges kör?
A statisztikák szerint 4-6 hét , és máris elillan az év elején szőtt nagy Terv. De legalábbis az oda vezető úton komoly elakadás látható. Kihívások. Így február végén „esedékesek”.
Három kérdéssel ki tudod nyomozni, vajon hol lankadt el a lelkesedésed.
Te szoktál verseket olvasni? Én sajnos ritkán. Van pedig valami egészen különleges bennük: rém gyorsan idegesítően mélyre tudnak hatolni. Mint ez is. Fogadd szeretettel. (Nem lesz feltétlen könnyű.)
Mindennek lásd a jó oldalát. Gondolkodj pozitívan. Minden rosszban van valami jó. Ugye, te is hallottad már ezeket?
A napfordulókat és napéjegyenlőségeket a buddhizmus erőidőknek nevezi. Ezekben az időkben a bolygók energiája felerősödik, rezgésük frekvenciája megnő. Az átmenet, egyik évszak átfordulása a másikba új lehetőséget nyit a belső rendrakásra. Kövesd ezeket a kapunyílásokat, és használd fel életed boldogabbá tételéhez.
A szavak ősidők óta teremtő erővel bírnak. Gondolj csak a varázsigékre és a mantrákra, amik évezredek óta jelen vannak az emberek életébe. Nincs ez másként hétköznapi életünkben sem. Akármerre nézel, reklámok sora hat rád, vásárlásra, vagy egy nézet szerinti gondolkodásra biztatva. Ez a direkt hatás. Meghatározott céllal, profi csapat dolgozik azon, hogy megnyerjen téged az ügyének. Vagyis ők tudatosan mondják azt, amit. Mi a helyzet veled? Te mennyire tudatosan használod a szavakat, amiket leírsz vagy kiejtesz? Hiszen minden leírt és kiejtett szavad rólad mesél. A hozzáállásodról, a világnézetedről, az erősségeidről, a reményeidről, a félelmeidről, a gyengeségeidről. Hogyan használhatod a szavakat
Életed legnagyobb megértése lehet az alábbi írás, aminek megszületését egy izgalmas riportfilm inspirálta. Olyan gondolatok hangoznak el benne, amiket zsigereidben te is tudsz. A kérdés, hogy éled-e. Olyan ez, mint fény az éjszakában. Ki nem mondott, meg nem fogalmazott igazságok kerülnek napvilágra. És az igazság felszabadító. És egyszersmind felelősségteljes. Ha most itt vagy, kedves Olvasó, követve a sorokat, biztosan tudhatod, hogy ez az írás neked is szól.
Nemrég még a nyári kánikulától szenvedtünk, ma meg már az ősz előszelét érezni. Szeptember eleje lévén fő attrakció az iskolakezdés, amiről mindig eszembe jut a címben is feltett kérdés, vajon mennyire támogatja az iskola a kreativitást. Te hogyan emlékszel? Hány olyan helyzet jut eszedbe, amikor tanáraid arra biztattak, próbálj ki minél több dolgot bátran, és hibázz is jó sokat, mert csak így lehet tanulni? Szerencsére…
Sosem az a kérdés, vannak-e problémák az életedben. A kérdés az, mennyi ideig hagyod, hogy azok problémák maradjanak. Sokan mai napig félnek beismerni, hogy valami nem megy jól az életükben. Felkelnek, elmennek dolgozni, letelik a munkaidő, hazaérnek, ott is mennek a dolgok, ahogy mennek. „Másnak se jobb.” „Végül is csak elvagyok.” Jönnek a magyarázatok. Ezt az írást akkor olvasd tovább, ha te érzed és tudod, hogy mehetnének jobban is a dolgok, és van bátorságod tenni azért, hogy jobb legyen. A problémák néha valóban hatalmasaknak tűnnek. Néha azok is. Erről egy mondás jut eszembe. „Egy elefánt elfogyasztása apró falatokban történik.”