Hogyan lát minket felnőtteket a tini generáció a munka-hivatás terén? Te szoktál beszélgetni tinikkel? Tudod, hogyan gondolnak ránk, felnőttekre? Mit látnak belőlünk? Én 2 nap alatt 3 tizenévessel beszélgettem külön-külön a pályaválasztásról. Ezek után elmondhatom, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Hatalmas elismerés nekik, hogy őszinték voltak! Nem kerteltek, nem beszéltek mellé. (Csak zárójelben kérdezem, szerinted a felnőttek hány százaléka lenne őszinte ebben a témában vagy egyáltalán?) Megkérdeztem tőlük, milyen mintát látnak maguk körül, például a szüleiktől.

Örök dilemma, hogy mi szerint haladjunk az életünkben, kire, mire hallgassunk, mielőtt döntünk. Van ugye a józan ész. Sokan esküsznek rá. Mérlegelni, megfontolni a felmerülő szempontokat, és lehetőleg okos, bölcs döntést hozni. Biztos vagyok benne, hogy ismered ezt az utat. A másik út a szív útja. Egy sugallat által vezetve követjük ilyenkor a belső hangunkat, ami meglehet, ismeretlen vizekre visz. Kevesen élnek e súgás szerint. Hisz halk suttogásról van szó, amihez finom érzékelésre van szükség.

A napfordulókat és napéjegyenlőségeket a buddhizmus erőidőknek nevezi. Ezekben az időkben a bolygók energiája felerősödik, rezgésük frekvenciája megnő. Az átmenet, egyik évszak átfordulása a másikba új lehetőséget nyit a belső rendrakásra. Kövesd ezeket a kapunyílásokat, és használd fel életed boldogabbá tételéhez.

Igen is vannak helyzetek, amikor vacakul alakulnak a dolgok. Esős reggel, késésben vagy, rohanva indulsz otthonról a 9-kor kezdődő megbeszélésre, amin te fogsz előadni. Bevágod magad az autódba, ami persze pont nem indul el. Vérnyomásod az egekben. Morogsz vagy uram bocsá’, káromkodsz egy cifrát. Ettől kicsit jobb, de a helyzet nem oldódott meg. Vajon ez az, amire felkeléskor vágytál? Határozottan állítható, hogy nem vagy épp a topon. Nem uralod a helyzetet. Miért van ez? Mi zaklat fel, mi billent ki?